Március 15-e az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja, nemzeti ünnepünk. Ha március 15., akkor huszár. Márpedig nincsen huszár ló nélkül és bizony nincs huszárló patkó nélkül. Emlékezzünk egy kicsit patkolókovács szemmel! Ünnepi összeállításunkat Jére István patkolókovácsnak köszönhetjük.

.

Ma már csak kevesen tudják, hogy a az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc idejéből maradt ránk az úgynevezett huszársarkas patkó.

A huszárok és lovaik élete múlhatott azon, hogy a ló mennyire stabilan közlekedik, milyen biztonságosan és pontosan tud irányt váltani, ezért elöl-hátul sarkos patkóval voltak megpatkolva. Tábori körülmények között egyszerű, gyors és olcsó megoldás volt a patkó saját anyagából hajlítani a patkósarkakat.

A képeken egy bal első és egy bal hátsó huszársarkos patkót láthatunk. A sarkak a patkó saját anyagából vannak lehajlítva, keresztmetszetük egyenlő oldalú háromszög. Felületes szemlélőnek egyformának tűnhetnek, pedig nem azok! Az első patkón a sarkak tompítottak, a belső kissé le is van gömbölyítve, hogy a ló ne okozzon sérülést saját magának. A hátsó patkón viszont élesek. A huszársarkas patkó ugyanis a ló fegyvere volt: szükség esetén rúgással védte saját és lovasa testi épségét a csatában.

A huszársarkas patkó sarkainak kidolgozása, kidolgozottsága nagyon sokáig – egészen a TSz-eket megelőző időkig – a patkolókovácsok munkájának fokmérője volt, a patkolókovács munkáját minősítette. Azóta persze lazult a szakmai fegyelem és sokat változott a világ. A patkósarok alakja négyszögletesre változott, mert ez könnyebben és gyorsabban elkészíthető, mint az eredeti változat.

A napi gyakorlatban ma már csak néhány kovács hajlít a patkó saját anyagából sarkat, de istállók falán és patkolókovács versenyeken találkozhatunk még ezekkel a patkókkal.

Bal első és bal hátsó huszársarkas patkó