Egy kis anatómia

pata250Sokan úgy tekintenek a patákra, mint egyszerű szarudarabokra. Nem tulajdonítanak nagyobb jelentőséget nekik. Tudják, hogy néha kovácsot kell hívni, lemossák, esetleg bekenik patazsírral vagy olajjal, de itt véget is ér a tudás. Pedig a paták és ezzel együtt a lábvégek épsége, formája, szabályossága döntően befolyásolja lovunk teljesítményét, használhatóságát, komfortérzetét.

.

Szakszerű pataszabályozással nem csak meghosszabbíthatjuk lovaink egészségben, használatban eltöltött éveit, de a sportban támasztott extrém követelményeknek is jobban meg tudnak felelni. A szarutok szabályozásával befolyásolhatjuk a ló teljes egyensúlyát, ezáltal mozgását, viselkedését. A jó patkolókovács nagyban segítheti a lovasok munkáját, hiszen egy fogat-, ugró-, vagy díjló más és más relatív egyensúlyt kíván. A patkolókovács segíthet a „ferde” lovak fejlesztésében azáltal, hogy felismeri az okokat és ehhez igazodva próbálja kialakítani a ló teljes balanszát. Mindehhez kimerítő anatómiai és biomechanikai ismeretekre van szüksége, ismernie kell a lábvég részeit, működését.

A ló lábvégében a csontok támasztóoszlop funkción kívül mozgáskor emelőhatást is kifejtenek. Fajtái a csöves csontok (pl. felkarcsont), rövid csontok (pl. a lábtőízületben, csánkban), lapos csontok (pl. lapocka) és a szabálytalan alakú csontok, mint a gerincoszlopot alkotó csigolyák. A kifejlett ló csontja 45,7%.ban szerves és 54,3%-ban szervetlen (ásványi) anyagból áll.

A lónak három elülső lábközépcsontja van, amelyek közül a harmadik fejlődött ki teljesen és hordoz lábujjat. A másik kettő (kapocscsontok) kis, karcsú képletek, amelyekhez nem tartozik lábujj. Az elülső lábközépcsont függőleges helyzetben van a lábtőízület alatt és csűdcsont felett. Bár karcsú és hosszú, ez egyike a lóban található legerősebb csontoknak. A kapocscsontok a lábközépcsont hátulsó felületének két oldalán ülnek. Az egyenítő-csontok (szezámcsontok) a lábközépcsont alsó végének hátulsó oldalán helyezkednek el, feladatuk az ujjhajlító inak védelme. A lábközépcsont és pártacsont között ferdén lefelé helyezkedik el a csűdcsont, talajhoz mért szögelése ideális esetben megegyezik a lapocka szögével. Jellemzően, ha túl meredek, a ló súlyából nagyobb rész esik rá, így ez a ló mozgását is nagymértékben befolyásolja. A pártacsont a csűd- és a patacsont között található, szögelése megközelítőleg azonos a csűdcsontéval.

Fotó: Horses Inside Out_n

Fotó: Horses Inside Out

És végül elérkeztünk a patacsonthoz, melyet teljesen körülvesz a szarutok, így annak alakjából következtethetünk a benne megbúvó csont alakjára. A sziklacsont után ez a ló legtömörebb csontja. A patacsont hátra irányuló ágai hordozzák a pataporcokat. Ezek a rombusz alakú hajlított lemezek annyira túlnyúlnak a pártaszélen, hogy kézzel is kitapinthatók. Tartják és támasztják a sejtes nyírt, nagyon rugalmasak és lehetővé teszik a szarutok mozgását, melyet patamechanizmusként emlegetünk. Idősebb lovaknál és hosszabb ideje rosszul kiegyensúlyozott lábvégek esetén a pataporc rugalmassága csökken, majd elcsontosodik. A sarokfalak szabálytalan feltolódása is a pataporcok rugalmasságának idő előtti elvesztéshez vezet és ez a sarokfalakon jelentkező repedések oka is.

A pataízület hátsó részén található a nyírcsont. Mint alsó szezámcsont, ez is az ujjhajlító munkáját segíti. Helytelen szarufaragás miatt gyakran előfordul az ujjhajlítók túlzott terhelése és ez a nyírcsont kompressziót növelve visszafordíthatatlan elváltozásokat okoz. A régebbi szakirodalmak ezt a problémakört patahenger szindrómaként említették, de a diagnózisok fejlődésével ma már a konkrét képlet, képletek megnevezésével jellemezzük a betegséget. A gyógyítás és patkolási eljárások is változnak a patahenger különböző részeinek megbetegedése esetén.

A csontok kapcsolatát ízületeknek nevezzük. Egy ízületet két vagy több csont képez. A csontkapcsolatok három csoportra oszthatók: rostos, porcos és szinoviális. Utóbbiak ízületi réssel és ízületi tokkal rendelkeznek, nagy mozgékonyság jellemzi őket. Az ízfelszínek alakja ízületenként eltérő. A sűrű, kompakt csontok végen az ízületi porc bevonatot képez, melynek feladata, hogy lökés- és súrlódás-csillapítóként működjön. Az ízületi tok két rétegből áll, egy külső rostos hártyából, ami az ízületi felület szélei körül van megerősítve és egy belső szinovális hártyából, mely szinóviát (ízületi nedvet) termel. Ez a nyálkás, sárgás színű folyadék az ízületek kenőanyaga.

A ízületeket rostos szövetből álló erős kötelékek, szalagok tartják össze. Elhelyezkedésük szerint periartikuláris (ízületkörüli), intraartikuláris (ízületi tokon belüli), lateralis (oldalt rögzített), interosseus (csont közötti) szalagoknak nevezzük őket. Sérüléseiket sok esetben a kiegyensúlyozatlan lábvég, illetve a patkósarkak helytelen használata okozza.

A csikókorban elmulasztott korrekciós pataszabályozás kifejlett lovon történő „pótlása” szinte minden esetben az ízületek és szalagok sérüléséhez, hosszabb távon visszafordíthatatlan ízületi degenerációhoz, arthrosishoz vezet.

A mozgáshoz izmokra és a kapcsolódó inakra van szükség. Az ujjak közös nyújtója a karcsont alsó végén ered a külső oldalon (lateralisan), ina a szárcsont és a csűdcsont elülső felületén halad lefelé. Röviddel a csűdcsont közepe előtt kapcsolódik az egyenítőszalag ágaival, majd a pártacsonton halad át és a patacsont kápáján tapad. Az oldalsó ujjnyújtó szintén a karcsonton ered, ina a lábközépcsonton haladva ráhúzódik a csűdízület elülső oldalára is, majd ott letapad.

Fotó: Horses Inside Out

Fotó: Horses Inside Out

A felületes ujjhajlító szintén a karcsont alján, azonban annak belső oldalán (medialisan) ered. Ina a lábközépcsontok hátulsó felületén a mély ujjhajlító fölött halad, majd a csűdízületen szélesebbé válik és teljesen befedi, körülöleli a mély ujjhajlítót. A felületes ujjhajlító ina kettéválik és átengedi a mély ujjhajlítót, majd a pártacsont hátulsó oldalán lévő kiemelkedésen tapad.

A mély ujjhajlító izom három fejjel a karcsont alsó végén, a könyökcsont és az orsócsont hátulsó oldalán ered, majd a lábközépcsontok hátulsó oldalán halad lefelé. A metacarpus középső részén egyesül egy erős szalaggal (check ligament), amely a carpus hátulsó szalagjának folytatása. Ezen szalag műtéti átvágásával és szakszerű ortopéd patkolással a súlyos mankós állás és a bakpata is maradandóan gyógyítható. Az mély ujjhajlító ín lefelé haladva áthalad a nyírcsonton és a patacsont talpi felületén tapad.

Láthatjuk, hogy a csontok, ízületek, szalagok, izmok, inak rendkívül bonyolult rendszere szolgálja a ló mozgását és súlya viselését. Ezen rendszerek csak megfelelő egyensúlyban tudnak jól működni, ehhez pedig elengedhetetlen a paták szakszerű faragása, szükség esetén patkolása.

A lábvég egészséges működéséhez elengedhetetlen a megfelelő keringés, melyet nagyban befolyásol a patamechanizmus.

És végül a ló lábvég anatómiája képekben: 

Írta: Ormándi Zsolt (patkolókovács, elnök, Magyar Patkolókovácsok Egyesülete)
Lektorálta: Dr. Gerics Balázs (egyetemi docens, Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar)
Képek forrása: Fehér György: A háziállatok funkcionális anatómiája

A cikk megjelent a Lovas Nemzet 2013. márciusi számában

Kapcsolódó cikkek:

A pata részei – angolul >>

Angol nyelvlecke patkolókovácsoknak >>

Hoofexplorer – tanulj anatómiát a weben! >>

Kommentek

Vélemény, hozzászólás?