Őszi-téli pataproblémák

osz2-2Hamarosan tényleg itt az ősz, jön a hideg, az eső és a , egyre rövidülnek a nappalok. A hobbi lótartók és lovasok is egyre kevesebb időt tudnak kedvencükkel foglalkozni. A lovak egy része ebben az időszakban sokkal többet tartózkodik az istállóban, illetve sáros, csúszós, felázott karámokban, mint tavasszal vagy nyáron. Nézzük, milyen hatása van a különböző tartástechnológiáknak lovaink patáira és ezáltal az egészségükre.

.

A pataápolás – körmölés és patkolás – a háziasított lovak használatának, tartásának fontos, szükséges velejárója. Minél természetesebb körülményeket tudunk teremteni lovaink számára, annál kisebb mértékben van szükség a paták faragására, vagy a pata védelmére, csúszásgátlásra, stb.

Hazánkban az egyik legtermészetesebb körülmények között az Aggteleki Nemzeti Park hucul ménese él. Itt a lovak csak éjszakára vannak egy több hektáros karámba zárva. Minden nap szabadon legelésznek a park több száz hektáros, változatos növényzettel taglalt területén. Az itatás is természetes módon a patakból történik, így a lovak patái nem csak a reggeli harmattól, hanem a patak partján kitaposott sáros dagonyából is nedvességet nyernek.

A ménes pataápolása az őszi és a tavaszi, a szarufal visszavágására, a lábvég konformációk kezelésére terjedő körmölésből áll. A nyári szárazságban és a téli, fagyos talajon a szaru kopása jelentősebb, ilyenkor szinte csak a lábvég-konformációk okozta rendellenes szarukopásokat kell korrigálni. Ugyanezek a lovak munkára fogva fogat-, hátas-, illetve túralóként viszont igénylik a patkolást a túlzott szarukopás és a csúszásgátlás miatt.

téliDSC_0036

Egy másik természetközeli módon tartott ménesben a lovak szintén több száz hektáron legelésznek télen-nyáron éjjel-nappal, az itatók körül található dagonya is. Itt viszont a sport felkészítő munka kezdetéig, vagyis az istállóba történő szállításig nincs a lovak patája felügyelve, illetve faragva. Az itt található lovak közül lényegesen több rendelkezik kisebb-nagyobb rendellenes lábvég konformációval, mint más, a pataápolást nem mellőző tenyészeteknél. Ebből arra következtethetünk, hogy a mai korszerű tenyésztési szempontok alapján szelektálódott lóállományoknál már nem elégséges csupán csak a természetes kopásra hagyatkozni, mert az önmagában nem képes az egészséges lábvégeket megtartani a növekedés során.

A szakma ajánlásai szerint a csikók hat hónapos korukig kéthetente történő ellenőrzése, és szükség esetén a paták szabályozása lenne az ideális az egészséges lábvégek megtartásához a növekedés során. Hathónapos korban a csüdízület alatti csontok növekedési zónái lezáródnak, így ez után az esetleges deformációkat korrekciós körmöléssel, vagy speciális patkók felragasztásával már nem, hanem csak sebészeti úton lehet korrigálni.

Istállóban általában a munkában, sportban használatos lovakat tartják. Itt a patkó használatát nem maga az istállós tartás követeli meg, hanem a munka mennyisége, milyensége teszi szükségessé. Mivel a lovak a nap nagy részét a bokszokban állva töltik, és a napi mozgásuk intenzíven, de rövid ideig tart, így a pata a talajtól és munkától függően túl gyorsan és/vagy aszimmetrikusan kopik, esetleg a csúszásgátlást kell megoldani. A szarutok természetes nedvességtartalmát az ideális rugalmasság fenntartásához áztatással, majd patazsír, pataolaj helyes használatával lehet pótolni.

Nem titok, hogy az istállózó tartás a lovak számára nem ideális, hanem az ember kényelmét és gazdasági érdekeit szolgálja.

bokszos790

A hagyományosnak mondott mélyalmos tartástechnológia egyértelműen káros a lovak patájára, lábállására. Itt főleg a téli hónapokban a lovak több tíz centi vastag trágyarétegre szórt tisztább szalmán töltik idejük nagy részét. Mivel a mélyalom egy vastag szivacshoz hasonlóan minden lépésnél besüpped, illetve a sarokfalak elvékonyodó szárai miatt még hátra is billenti az ujjtengelyt, ezen hatások következtében a lovak patái megnyúlnak, a sarokfalak és sarokvánkosok összeszűkülnek, az inak, szalagok, ízületek rendellenes terhelést kapnak. A trágyában található ammónia fokozottan elősegíti a nyírrothadás kialakulását.

A bokszos tartás egyértelmű hátránya a kis mozgástér, ugyanakkor az almot itt egyszerűbb folyamatosan tisztán és szárazon tartani.

Az őszi és téli hónapok velejárója a sár, ami egyrészt felpuhítja a pata szaruját, másrészt a mozgás folyamán a pata a sáros mély talajba könnyebben besüllyed, megcsúszik. Felborul a lábak egyensúlya, szimmetrikus mozgása és a ló a hátsó lábával könnyen letapossa a patkót. Ez egyrészt balesetveszélyes, mert a ló beleléphet a patkóból kiálló szögekbe, vagy a kápába, másrészt a szaru is károsodhat. Ilyen esetben meggondolandó a patkók eltávolítása.

A nyirkos idő és a sár kedvez a különféle baktériumoknak is, így az őszi-téli hónapok jellegzetes problémája a nyírrothadás, illetve a csüdsömör. A nyírrothadás ellen napi rendszeres patapucolással védekezhetünk, de jó szolgálatot tehet az SBC paszta, a fakátrány, valamint a patkolókovácsoknál kapható speciális nyírfertőtlenítő szerek. A versenyzőknek érdemes figyelniük a dopping listán szereplő készítményekre.

A csüdsömör már keményebb dió, hiszen makacs elváltozás, ami a láb felsőbb részeire is felhúzódhat és sántaságot is okozhat. A csüdsömörben szenvedő, vagy arra hajlamos lovak lábait tisztán és szárazon kell tartani. Tehát a karámból, vagy a pályáról behozva le kell mosni róluk a sarat, majd alaposan megszárítani a lábaikat. Érdemes az érintett bőrfelületet akár megelőzésképpen is valamilyen zsíros krémmel (Sudocream, Neogranormon, illetve valamilyen speciálisan erre a problémára kifejlesztett készítménnyel) leápolni, mielőtt a ló sáros talajon töltené az idejét. Fontos azonban, hogy ezeket a krémeket is naponta le kell mosni a bőrfelületről.

Komoly tartástechnológiai probléma lehet a téli hónapokban, ha a kisebb területű karámok talaja egyik nap sáros és a lovak patái mély nyomokat, lyukakat hagynak benne, majd másnap reggelre ez megfagy és a csikók, lovak ezen a keményre fagyott gumókon, gödrökön kénytelenek mozogni, szaladgálni. Ebben az esetben is nagyon megnő a szalagok, ízületek sérülésének veszélye. Esetleg a talp érzékenysége, vékonysága miatt akár tályog kialakulásával is számolnunk kell.

A hidegebb hónapokban a kevesebbet használt, lovagolt lovak patáiról a patkókat el lehet távolítani. A szaru szabályozását úgy kell elvégezni, hogy az igazodjon a téli fagyos talajviszonyokhoz. Ilyenkor figyelembe kell venni, hogy a patáknak időre van szükségük a regenerálódáshoz. Nem tanácsos hetekre, vagy csak 1-2 hónapra patkó nélkül hagyni a lovat, hiszen a szegek helyén könnyen töredezhet a szarufal, a talpnak és a nyírnak is meg kell szokni az új viszonyokat. A néhány hónapos „pihenő” viszont segíti a lábvégek keringését, az irha működését és alapvetően a szaru minősége is javulhat.

Ormándi Zsolt
patkolókovács, a Magyar Patkolókovácsok Egyesületének Elnöke

Kapcsolódó cikkek:

 A lónak négy lába van – és azok általában nem egyformák >>

Patatályog: tünetek, kezelés, kockázatok, mellékhatások >>

Kommentek

Vélemény, hozzászólás?