“Ha rajtuk múlik, lenyomorodik a lovam” – egy lótartóval beszélgettünk

MA250Két lovánál jól bevált a természetes körmölés, de a harmadik majdnem ráment a dologra – Muráncsik Anett westernlovassal és edzővel beszélgettünk.

.

MAPE: Mikor találkoztál először a természetes körmöléssel?

Muráncsik Anett: Úgy négy éve járt nálam először természetes körmölő. Akkoriban két lovunk volt, nem volt komoly problémája egyiknek sem. A körmös eljött hozzánk, elmondta, mit lát, majd különösebb probléma nélkül végezte a dolgát. A harmadik lovam, a most 2,5 éves Honey azonban majdnem ráment a dologra.

MAPE: Térjünk ki egy kicsit a lovaidra és a tartási körülményeikre, hiszen ez a természetes körmölők szerint döntő fontosságú abból a szempontból, hogy egyáltalán alkalmazhatják-e a módszert. A lovak tartási körülményei megfelelnek annak, amit ők kérnek?

M.A.: Szerintem igen, szerintük nem, lesarkítva így néz ki a dolog. Bár három évig nem kifogásoltak semmit.

Nálunk öt ló és egy póni él egy hektáron félrideg tartásban, vagyis van beállójuk. Honey sokáig egyedül volt, mert nagyon sánta volt és nagyon sokszor elverték a szénától, hiába volt a takarmány sok helyre lerakva. Ezért hétköznapokon ki lett véve a ménesből, külön karámba került, hogy a többiek ne bántsák, külön kapott abrakot, sokkal több szénát. Egy nyitott boksza volt, ki-be tudott járkálni ahogyan kedve tartotta. A többi lótól csak egy villanypásztor választotta el. Hetente több alkalommal pedig az összes ló egy kisebb legelőn össze volt engedve.

Anett és Honey

Anett és Honey

MAPE: Te ugye dolgozol is a lovaiddal?

Igen, én rendszeresen lovagolom, edzem őket. Honey-t csak 2014 augusztusában hoztam haza, addig ménesben volt. Vele komolyabb munkát még nem végeztem, hiszen lába ezt nem is engedte volna. A földről dolgozgattam vele, mostanában pedig sétaterepekre járunk.

MAPE: A másik két lovadnál bevált a természetes körmölés?

M.A.: Igen, de így utólag úgy gondolom, hogy inkább azért, mert nem volt egyébként sem problémájuk, semmi olyasmi, ami szakértelmet kívánt volna.

Honey viszont úgy jött haza, hogy egy enyhe patanyomása volt a bal elején és egy picit telitalpas volt a patája, ezt kezdte el alakítani a körmös. Mivel problémás esetről volt szó, kéthetente folyamatosan ránézett, igazítgatta.

De a helyzet nem javult, Honey folyamatosan sántított, hol kevésbé, hol pedig jobban. Aztán 2015 márciusában javulásnak indult, mintha elvágták volna ezt az egészet. Ekkor ugyanis a körmös nem tudott eljönni hozzánk két hónapig, így vastagabb lett a talpa, nem volt annyira érzékeny.

Majd az ezt követő első körmölés után Honey ismét fájlalta az elejét. Nagyon mérges voltam, rá is kérdeztem, hogy ez most miért történt? Többször vérzett a talpa a körmölések során a sarokrésznél, de a természetes körmölők szerint ez nem indokolt, hiszen ott nincs élő szövet a ló lábában. Őszintén: ezt így visszatekintve én sem értem. A körmös azt is mondta, hogy szerinte ott egy tályog volt.

Ekkor már feszültebb volt a kapcsolatunk, mert nekem ez már nagyon nem tetszett. Azt mondta, azért gyógyul lassan a lovam, mert nálunk rosszak a tartási körülmények. Egy másik lovamnál ugyanezekre a körülményekre azt mondták, hogy jók, aztán amikor probléma volt, közölték, hogy mégsem megfelelőek. Akkor még a lovainkat is elköltöztettük a tanácsukra, de végül visszajöttünk ide.

Visszatérve Honey-ra: a körmös teljesen tehetetlen volt, engem viszont egyre jobban frusztrált a helyzet. Beszéltem állatorvossal is, de a természetes körmölők elbizonytalanítottak, szerintük minden állatorvos butaságot mond, csak az anyagiak motiválják őket és minden patkolókovács csak a patkót ismeri megoldásnak. Nagyon radikális nézeteik vannak, de nem tudtak javítani a lovam állapotán.

11026686_859971790716281_1377769032_n

Megkerestem a hazai természetes körmölők külföldi mentorát, aki a képzésüket végzi. Ő korábban a másik két lovunkat is körmölte magyarországi tartózkodása során. Én úgy tudtam, hogy az én körmösöm folyamatosan kapcsolatban van vele, de kiderült, hogy ő nem is hallott az esetünkről mindaddig ameddig én nem írtam neki. A körmösöm felajánlotta, hogy amikor mentoruk június közepén Magyarországra látogat kurzust tartani, megkéri, hogy nézze meg Honey-t.

Ahogy megbeszéltük, 2015 júniusában megérkezett a külföldi körmös hölgy, aki azt tanácsolta az én körmösömnek, hogy nyugodtan szedje el még jobban a ló talpát, mert nincs itt semmi probléma. A körmös azt is megemlítette, hogy Honey-nak többször vérzett a talpa a körmölés során.

A külföldi körmölő is azt mondta, hogy rosszak a lovak tartási körülményei. Azzal kezdte, hogy a lónak a gyógyulását az hátráltatja, hogy nincs ló barátja, tehát hogy egyedül van a karámban. Elmondtam, hogy miért van külön, de nem volt foganatja. Azt mondta, hogy a lovat igenis mozgatni kell, be kell tenni a ménesbe, mert ahogy mozog és működik a patamechanizmus, úgy gyógyul a ló. Én azt gondolom, hogy egy olyan sánta lovat, aki meg sem tudja védeni magát, nem szabad betenni a ménesbe. Teória ide vagy oda, én a saját lovamat nem akartam ennek hosszútávon kitenni.

A külföldi hölgy megkörmölte, elszedte a szarut annyira, amennyire gondolta. A bajok ekkor kezdődtek csak igazán: két nappal később Honey nem bírt bemenni a bokszába, hogy megegye az abrakját.

Ekkor felhívtam a körmöst, elmondtam, mi történt és azt a választ kaptam, hogy ha én nem változtatok a tartási körülményeken, akkor ő nem fog ide többet jönni, mert borzalmas körülmények között tartjuk a lovakat és ez nem segíti a gyógyulást. További javaslat mindössze annyi volt, hogy keressek egy kovácsot és ütessek fel rá vasat, mert ő ezen nem tud segíteni, szó szerint: „nincsen meg hozzá a kellő tudása, gyakorlata és tapasztalata, neki még sokat kell tanulnia”. De akkor eddig miért csinálta?

Itt nagyjából meg is szakadt a kapcsolatunk. Egy-két nappal később annyit még elmondtam neki, hogy a külföldi hölgy 15.000 forintos körmölése nekem már 250.000 forintomban van és a ló még mindig beteg. Hát ő nagyon sajnálja, ennyi volt a válasz. Ha beteg, szerintem az lett volna az első, hogy az összes „kollégájával” idejön és megnézik, mit tudnak csinálni a lóval. Én legalábbis ezt gondolnám normálisnak.

Ők azóta is folyamatosan azt mondják, hogy ez a rossz tartás miatt van. Kérdem én, hogy ha három éve így tartom a lovaimat, akkor az miért most válik rosszá? Azt gondolom, minden feltételnek próbáltam eleget tenni, amit elvártak tőlem – az ép ész és a megvalósíthatóság határán. Folyamatosan szembe mentem az állatorvossal, a patkolókováccsal és mindenkivel, aki szerint ez az egész nem volt jó, hiszen két másik lovamnál nem volt probléma.

20140621_144229

MAPE: Szerinted mi történt volna, ha megteszed, amit kérnek, változtatsz Honey tartási körülményein és kiteszed ménesbe?

M.A.: Össze-vissza verték volna, mert menni sem bírt.

MAPE: A lovad kritikus állapotban volt, de a természetes körmölőtől nem kaptál segítséget. Mi volt a következő lépés?

M.A.: Megvizsgáltattam Honey-t egy állatorvossal, aki elmondta, hogy a talpi szaru gyulladt be, mivel gyakorlatilag nem volt talpa a lónak, a röntgenfelvétel alapján 2 mm vastag sem volt a szaru. Ilyen vékony talppal hiába volt homokon, ezt bármi megnyomja és begyullad. Honey gyógyszeres kezelést kapott: fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőt, majd másnap Bakos Ernő, a MAPE egyik patkolókovácsa felütött rá egy könnyű, szilikonos talpbetétes patkót.

MAPE: Hogyan reagált a ló?

M.A.: Látványosan javult. Onnan kezdve, hogy a szilikon miatt nem ért a talpa a földhöz, a lovat mintha kicserélték volna.

Gondolj bele: 1,5 évesen hoztam haza. Egy csikó bohókás, játékos, játszana a többivel – legalábbis ezt gondolnánk. Honey viszont mindig a partszélen volt, olyan kis magának való. Most már látom, hogy azért, mert fájt a lába. A szilikonos patkó óta mintha kicserélték volna, szinte varázsütésre teljesen másképp viselkedik.

MAPE: Korábban gondoltál esetleg arra, hogy megpróbálkozol inkább a „hagyományos” úttal?

M.A.: Igen, a problémák sűrűsödése idején én már hajlottam erre. Akkor beszéltem már állatorvossal, patkolókováccsal, a körmösömnek pedig megmondtam, hogy ha a helyzet záros határidőn belül nem javul, akkor lejárt a türelmi idő, nem vagyok hajlandó tovább várni a csodára. Fel volt háborodva, hiszen szerintük ilyen a ló anatómiája, a gyógyuláshoz sok idő kell. Én viszont nagyon aggódtam, hogy esetleg maradandó problémája lesz Honey-nak, és nem volt szívem nézni, hogy szenved. A körmös szerint a ló nem szenved, hanem gyógyul. Azzal, hogy gyógyszert adtam a lónak, szerintük a gyógyulását hátráltattam.

montazs2

MAPE: Te folyamatosan azon voltál, hogy mindent megtegyél a lovadért. Milyen érzés volt ezt végigcsinálni?

M.A.: Borzasztó. Szörnyű. Mert megkaptam mindenkitől, hogy ez az én hibám –a természetes körmösöktől is. Másoktól pedig azt, hogy a lovamat én tettem tönkre, hiszen én engedem oda a körmöst a lóhoz.

MAPE: Mik a kilátásaitok?

M.A.: Honey patacsontja rotálódott, ezen változtatni már nem tudunk. De legalább nem süllyedt meg. A patacsont hegye viszont károsodott. A patkolókovács és az állatorvos is azt mondja, hogy nagyon nagy odafigyelés mellett boldogan és egészségesen élhet, de folyamatosan oda kell rá figyelni. Meglátjuk. Ernő, a patkolókovácsom folyamatosan nyugtat, hogy ne izguljak, Honey teljes életet élhet, ha szükséges, vassal, de ha meggyógyul és megerősödik a talpa, akkor lehet, hogy vas nélkül is.

MAPE: Te hogyan tetted túl magadat a történteken? 

M.A.: Úgy gondolom, hogy ez nagyon nincs rendjén. Azt kellett látnom, hogy ha rajtuk múlik, lenyomorodik a lovam. És nagyon sok hasonló esetről tudok, mert elég közel voltam a tűzhöz, sokáig nagyon jóban voltam a természetes körmölő közösséggel.

Félretéve az anyagi dolgokat – mindegy, hogy milyen értékű lóról beszélünk – egyikükben sem merült fel, hogy tönkretették a lovamat és hogy segítsenek. Teljesen hátat fordítottak – ilyet nem tehet az, aki folyamatosan azt hangoztatja, hogy a lovak jóléte mennyire fontos.

Ha a természetes körmölőkön múlott volna, a lovam nyomorék lenne. Ők azt mondták, hogy ne adjak neki gyógyszert, mert az gyengíti az immunrendszert, és nem természetes dolog. Ahogy az sem, hogy féreghajtót adok, vagy hogy beoltatom őket, szerintük ezt sem szabadna csinálnom. Távolabbról szemlélve az, amit ők csinálnak, már nem csak a természetes körmölésről szól.

Tudom, láttam azt is, hogy egymás között megy az információ, hogy hány általuk körmölt ló sántult le, kinek a keze által, ki megy utána oda dolgozni. De erről nem szól a fáma sehol…

MAPE: Jól emlékszem, Te egy természetes körmölési kurzuson is részt vettél korábban?

M.A.: Igen. De nem azért, mert célom, hogy körmöljek. De szerettem volna, hogy ha ránézek egy ló lábára, vagy valaki mond valamit, akkor legyen fogalmam arról, hogy szakmailag helytálló az, amit mond, vagy sem.

Én egy három napos kurzuson voltam. Az első nap lóanatómia órák voltak egy tanteremben. A szokásos dolgok: hogyan működik a patamechanizmus, hány liter vért pumpál, hogyan kell kinéznie a patának – ezeket Ti mind megcáfoltátok azon a bizonyos kerekasztal beszélgetésen. Meg bemutattak beteg eseteket, akik meggyógyultak.
Később következett a gyakorlat. Majd a mentoruk végigjárta azokat a lovakat, akiket az itthoni természetes körmölők körmöltek, közülük is a problémás eseteket. Mindet megkörmölte, elmondta, hogy ő mit lát, hogyan tovább. Ez után következett a halott lábak körmölése. Végül az őrbottyáni lómenhely problémás lábú lovait körmölték a haladóbbak a képzés vezetőjének segítségével.

Én egyszer megpróbálkoztam a dologgal a saját lovamon. Nehéznek ítéltem és rettenetesen féltem, hogy belevágok, így körmölési próbálkozásom egy két perces hadműveletben ki is merült. Igen nagy bátorságnak tartom, amit csinálnak.

MAPE: Amíg nem hallod a tanfolyamon elhangzott tételek ellenkezőjét és korábban nem tanultál mondjuk lóanatómiát, gondolom teljesen logikusan hangzik a dolog?

M.A.: Persze. Hiszen valljuk be, hogy a lovasok 99 százaléka nem ért a lóanatómiához – hiszen nem is kell nekik.

MAPE: Mennyire nehéz „kitörölni”, vagy felülírni azokat a dolgokat, amiket éveken keresztül hallgattál?

M.A.: Most ugye egy képzett patkolókovács ápolja lovam lábait. Érzem és látom, hogy jó, az, amit csinál. Jól mozog a ló, nincsenek fájdalmai.

De ennek ellenére rettentően bizonytalan vagyok. Még mindig úgy nézem, hogy eddig ez nem ilyen volt, ez vajon most jó, vagy sem? Például hogy most megnőtt a ló saroktámasztója. A természetes körmösöktől folyamatosan azt hallottam, hogy a saroktámasztó olyan, mint egy borotvapenge: ha megnő, akkor belül vágja az élő szöveteket és ez tályogokat okoz – és hogy ez az én lovam baja. Ezért szerintük ezt mindig ki kell szedni teljesen.

Anett és Honey

Anett és Honey

MAPE: Említetted, hogy mások is jártak úgy, mint Te és Honey. Velük mi lett?

M.A.: Van, aki hozzám hasonlóan állatorvoshoz és patkolókovácshoz fordult. De van, aki belement, hogy két évig sánta a lova. Végignézte az egészet. Mostanra lábra állt a lova. Szerinte ez teljesen normális volt, mert ennyi idő, amíg regenerálódik. Az én körmösöm a saját lovával is ugyanezt csinálta: 2,5 évig sánta volt a ló, aztán egyszer csak meggyógyult.

MAPE: Tehát a tisztánlátás kedvéért: a ló nem csak hogy nem munkaképes, de évekig fájdalmai vannak? 

M.A.: Igen. És nagyon szélsőséges nézeteket képviselnek és terjesztenek a lovaglás, lókiképzés, lótartás és lógyógyászat terén is.

Szerintük a ló arra való, hogy a földön sétálj vele. Ők csak azt látják, hogy a sarkantyú kizárólag arra való, hogy kilyukasszam a ló oldalát, a feszítőzabla pedig arra, hogy letépjem a ló száját. De ennél is messzebb mennek: ott tartanak, hogy már Monty, Parelli, Clinton Anderson sem elég jó. Csak az a jó, amit ők csinálnak. De az asztalra még nem tettek le semmit.

Ugyanez a helyzet a körmöléssel is: nem tudnak eredményt felmutatni. Ha egy kérdést felteszel, arra nem tudnak válaszolni. Megkérdeztem, miért sánta 8 hónapja a lovam. Nem tudtak válaszolni, azt mondták, várjam meg a mentorukat, aki pedig azt mondta, hogy azért, mert rossz az emésztése és borzalmasak a tartási körülményei. Persze ezen a ponton vannak hogy úgy mondjam kommunikációs problémák is, mivel sem a külföldi hölgy angoltudása nem megbízható, sem a magyar körmösök pontossága a fordítás terén.

De még egy nem mellékes apróság a hozzáértésükről, vagy inkább annak hiányáról: az egyik lovunk a bal elejével egy picit rövidebbet lépett. Nem volt sánta, de rövidebbet lépett. Volt nála állatorvos, csontkovács, masszőr, de ezen nem tudtunk változtatni. Pleasure versenyszámban emiatt nem is indulhatott. A körmösöm minden körmölés előtt megkért, hogy vezessem meg a lovat, küldjem körbe a pályán. A harmadik hónap után megkérdeztem, hogy ő látja-e, hogy valamelyik elejével rövidebbet lép? Nem, szerinte szépen mozog. De, mondom, ezt a lovat pleasure versenyszámból kizárták, mert nem egyenletesen mozog. Hogy lehet, hogy ő ezt nem látja? Hogyan ítéli így meg, hogy sánta-e a ló, vagy sem?

MAPE: Ők milyen képzést végeztek egyébként?

M.A.: Ez is egy érdekes kérdés. Én fontosnak tartom, hogy tanuljak, és valós tudást szerezzek mind elméletben, mind gyakorlatban. De ha a természetes körmösöktől megkérdeztem, hogy ők ezt, vagy azt honnan veszik, hol tanulták, akkor visszakérdeztek, hogy honnan veszem, hogy a papír számít?

MAPE: Említetted, hogy megnézted a kerekasztal beszélgetésen készült videót.

M.A.: Igen. És nagyon sajnálom, hogy későn néztem meg. Sajnálom, hogy ezen a beszélgetésen nem volt ott több természetes körmölő. És azt is sajnálom, hogy nem volt ott több érintett lótartó. Még akkor is, ha akkor még nem volt ennyire negatív a véleményem, ha én ezt ott helyben hallom és tudok rá reagálni, akkor lehet, hogy mindez nem úgy történt volna, ahogy. Nem tudtak volna így megvezetni és az én szemem is jobban fel lett volna nyitva. Sokkal hamarabb kapcsoltam volna és talán nem jutottunk volna el idáig.

Ők egyébként ezt a beszélgetést is teljesen másképp látják. Szerintük a patkolókovácsok és az állatorvosok nagyon próbálták lehúzni őket, de nem tudták alátámasztani az elhangzottakat. Én pedig csak pislogtam, hogy vajon mindketten ugyanazt a beszélgetést hallgattuk végig?

17087_671889402916007_2732992695575320337_n
MAPE: Ha Te most kiállhatnál és szólhatnál a magyar lótartókhoz, mit mondanál?

M.A.: Azt, hogy csak olyan embert engedjenek a lovuk közelébe – legyen az állatorvos, patkolókovács, tréner, edző – akiről tudják, hogy ért ahhoz, amit csinál, mert mindegyik iszonyatos károkat tud tenni a lóban. Olyasvalakit, akinek van végzettsége, akit láttak dolgozni, tudják, hogy kicsoda. Olyat, aki szakmai szempontból maximálisan érti, amit csinál. Ezt a legnehezebb kiszűrni, de nem lehetetlen. Az a baj, hogy amíg minden rendben van, addig nem gondolkozik senki. Remélem, most észbe kapnak.

MAPE: Hogy van most Honey?

Pont ma voltunk terepen, jó néhány kilométert sétáltunk és semmire nem biccentett rá. Ez olyan jó érzés.
Amikor azt mondták rá, hogy ennek a lónak vége, felejtsem el, semmit nem fogok tudni csinálni vele, azt az érzést nem kívánom senkinek.

És hogy mit mond erről Honey patkolókovácsa?

Szerencsénk volt, hogy Honey-nál időben közbe tudtunk avatkozni. A ló kétszer 8 hétig viselt szilikonos patkót, majd még kétszer 8 hétig sima patkót mindenféle alátét nélkül. Legközelebb még lehet, hogy megpatkolom, de utána a lótartó kérésének megfelelően megpróbáljuk elhagyni a patkót – természetesen csak abban az esetben, ha ezt a ló állapota, jóléte és egészsége engedi. Honey most jól van, nem sánta, jól érzi magát és végre a testméretéhez arányos patákon áll.

Hogy mi a véleményem az ehhez hasonló esetekről?

Az, hogy a lótartók sokszor nem is gondolják át alaposan, kire bízzák lovuk pataápolását. Gyakran fel sem merül, hogy utánanézzenek a választott szakember képzettségének. Vannak, akik pusztán az ár alapján döntenek. Ők általában csak akkor döbbennek rá, hogy az olcsó kovács az igazán drága kovács, amikor már nagy a baj. A ló ugyanis nagyon sokáig kompenzál, csendben szenved, nem mutatja, hogy fáj. Amikor pedig kiderül a probléma, gyakran már visszafordíthatatlanul károsodott a ló mozgásszervrendszere.

Jómagam három éven át tanultam egy nagyon jó patkolókovács mellett, de még mind a mai napig folyamatosan tanulok. A ló pataápolása nem olyasmi, amit néhány napos tanfolyamokon, vagy távoktatásban el lehetne sajátítani, mert annak a lovak látják a kárát.

Egy szó, mint száz: mindig a lótartó választja meg, kire bízza lova egészségét. Nézz tehát utána a választott szakembernek, és ne pusztán az ár alapján dönts. Figyelj a figyelmeztető jelekre: ha a ló a patkolás, körmölés után sánta, az nem elfogadható. Ha valaki azt mondja, hogy a sánta lovat járatni és mindenáron mozgatni kell, ne hidd el, akármilyen tudományosnak hangzó elméletet is mond. Hallgass a józan eszedre!

Fotók: Muráncsik Anett
Lejegyezte és szerkesztette: Magyar Dorottya

Kapcsolódó cikkeink:

Állatorvosként a természetes pataápolásról és a Strasser-módszerről >>

Lótartók figyelem: veszélyes körmölési eljárás! >>

Kommentek

Vélemény, hozzászólás?