Mesterségük címere: patkolókovács mester

Tízen vágtak neki a felkészítő tanfolyamnak, kilencen jelentkeztek vizsgára és közülük végül csak hárman nyerték el a megtisztelő patkolókovács mester címet – elsőként hazánkban. A gyakorlati vizsgát vezető Grant Moon szerint a színvonal az angliaival megegyező volt

.

Nézzük, hogyan látták a képzés két évét, majd a záróvizsgát az újdonsült patkolókovács mesterek.

 

Dezső Gergely: fontos lépés a patkolókovács szakma fejlődésében

„A felkészülés közel két éves volt, sok időt és energiát igényelt az elmúlt időszakban. A workshop-ok, kurzusok rendszerint a hétvégéken voltak, így a felkészülésre szánt időt a pihenéstől vontunk el. A kurzus elején még nem tudtuk, hogy milyen szintű lesz a vizsga, hiszen nem volt előtte összehasonlítási alapunk, de a dolgok előrehaladtával érezhető volt, hogy a helyzet egyre komolyabb lesz.

A kovácsolási feladatokban olyan neves európai előadók segítettek bennünket, akik világversenyeken is eredményesen szerepeltek. Ez eleve magas színvonalra emelte a képzést, és így a vizsgát is nagyon erősre vártuk, amit Grant Moon személyes részvétele fémjelzett, és valóban nem tette könnyűvé. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy Grant Moon olyan tekintély a szakmában, akit nem lehet megkérdőjelezni, így külön öröm, hogy a gyakorlati vizsgán ő látta el kézjegyével az oklevelünket.

A képzés során rengeteg kovácsolási gyakorlatot szereztem, ami elengedhetetlen volt a sikeres vizsgához, másrészt segítségével a szakma tradicionális ismereteit is felelevenítette.

A mesterképzésbe azért is fogtam bele, mert évek óta gyakorlati oktatóként veszek részt a kovácsképzésben, és fontosnak tartom, hogy az legyen oktató, aki mestervizsgát tett. Másrészt megvan bennem az az igény, hogy mind mélyebb és mélyebb ismereteket szerezzek a lovasszakma minden területén.

A vizsga után nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam kollégák és állatorvosok részéről. A patkolókovács szakma fejlődésében ez egy fontos lépés, példaértékű lehet más lovas szakágak számlára is.”

Dezső Gergely patkolókovács mester

Ormándi Zsolt: a legnagyobb nyertesek a hazai lovasélet és maguk a lovak

„Amikor tizenévesen elkezdtem a szakma tanulását Imre Sándor kovácsmesternél, egy teljesen új világ nyílt meg előttem. Máig nem felejtem el szavait: ” fiam, te itt nem ipari tanuló löszöl, hanem inas”. Akkor és ott nem értettem ennek a rövid mondatnak a jelentését, de ahogy múltak az évek, úgy tudatosult bennem, hogy ebben benne van minden, ami a szakma tanulásához, szeretetéhez, műveléséhez kell.

Mai napig magam előtt látom mesteri mozdulatait, ahogyan formálja a vasat, mesterien faragja, alakítja a szarut. De mesterien kommunikált a fuvarosokkal, a parasztokkal és bárkivel, aki betért a hagyományos műhelyébe. Mesterien bánt a lovakkal, melyeknek lábait és így sorsukat is rábízták. De mesterien terelgette az én inaskodásom is az alapoktól egészen az önálló munkákig. Mesterien bánt a szavakkal, hogy lelkesítsen vagy épp dorgáljon, de mindig és minden pillanatban egy nagy mestert láttam benne. Példaképet, követendő ikont, aki a szakmájának dicső képviselője. Talán ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy egyszer majd én is ilyen mester leszek.

És eljött az idő, hogy megvalósuljon sokunk álma. Tanulhatunk és mesterek lehetünk. Dr. Gerics Balázs koordinálásával egy csodálatos utazáson vehettünk részt mi tízen, akik vállaltuk hogy újra az iskolapadba ülünk. Két éve egy utazás kezdődött a tudás világába, mely mély betekintést engedett a lovak anatómiájába, a patkolókovács szakma nemzetközi világába. Lehetőségünk volt megismerni az angol, a német, vagy akár a francia patkolókovács szakma sajátosságait, első kézből ismerhettük meg a friss biomechanikai kutatási eredményeket.

Elröppent ez a két év és közeledett az idő, hogy számot adjunk tudásunkról. Erre a jeles alkalomra nem mást, mint a hatszoros világbajnok és mesterkovács Grant Moont kértük fel. Személye biztosíték volt, hogy aki megfelel az általa garantált magas szakmai minőségnek, az büszkén vallhatja magát patkolókovács mesternek. Sajnos ez csak 4 vizsgázónak sikerült, de értékelésénél elmondta, hogy ez teljesen megfelel az angliai átlagnak és semmivel nem teljesítettünk rosszabbul, mint szigetországbeli kollégáink.

Az elméleti blokk vizsgái egy igen feszített tempójú és nehéz napot eredményeztek. A szakdolgozatok ismertetése és védése két ember kivételével mindenkinek sikerül. Itt láthattunk szépen kidolgozott kutatómunkát, esetismertetést, de kísérleteken alapuló dolgozatok is voltak. Sajnos ezt a szintet is két kollégámnak ismételnie kell és kiegészíteni dolgozatuk bizonyos részeit.

A szóbeli vizsgát követően az írásbelivel záródott a vizsganap. A teszt felölelte az anatómiai, fémipari és a patkolástechnikai témaköröket és így reális képet adott a vizsgázó elméleti felkészültségéről. Sajnos két vizsgázó ezt az etapot is szint alatt teljesítette így a nap végén csak hárman vehettük át a patkolókovács mestereknek kijáró oklevelet.

Én úgy érzem, hogy az oklevélen kívül sokkal fontosabb az a hatalmas tudásanyag, melyhez hozzájuthattunk és a mindennapi munkánk során felhasználhatunk. Végső soron a legnagyobb nyertesei a hazai lovasélet és maguk a lovak lesznek, hiszen ezzel a patkolókovács szakma képzésének is új szintjét nyitottuk meg, mely hosszú távon a szakmai fejlődés minőségét fogja emelni.

Itt szeretném többek között megköszönni a segítséget:

  • az Állatorvosi Egyetem rektorának, prof. dr. Sótonyi Péternek, aki a kezdetektől a mesterképzés ügye mellett állt és nagymértékben segítette annak létrehozását
  • Dr. Gerics Balázsnak, aki oktatóként és koordinátorként is hatalmas és fáradságos munkát végzett
  • Dr. Molnár Józsefnek, aki opponensként és vizsgáztatóként is mindent megtett azért, hogy ez a cím és ez a vizsga valóban magas szakmai színvonalat képviseljen
  • külön köszönet illeti a Lógyógyászati klinika vezetőjét, prof. dr. Bodó Gábort és munkatársait, amiért lehetőséget és helyet adtak a tanuláshoz, és mindenben segítségünkre voltak
  • az Agrárkamara és a péceli Fáy András Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium munkatársainak, akik a vizsga szervezést és lebonyolítás sokszor nem egyszerű feladatát vállalták és maradéktalanul teljesítették.”
Aki a háttérből Ludovic Mathieu munkáját figyeli: Ormándi Zsolt

Aki a háttérből Ludovic Mathieu munkáját figyeli: Ormándi Zsolt

Ormándi Zsolt patkolókovács mester

Pródán Norbert: jobbak akartunk lenni az átlagnál

Jószerivel mindenki tanulni jött ide, jobbak akartunk lenni az átlagnál és ez sikerült is. Grant azt mondta “ha ma nem sikerül a vizsgátok, az nem azt jelenti, hogy nem vagytok jó kovácsok. Ez a mai eredményeteket fogja csak tükrözni. A holnap egy másik nap.”

Ma ez a legmagasabb szintje a patkolókovács szakmának a hazámban, és büszke vagyok, hogy 27 év tanulás után elértem, hogy ezt a szakmát, amit nem is kimondottan én választottam (én csak a lovat választottam) ilyen szinten végezhetem.

Igen hálás vagyok régi és új klienseimnek, szüleimnek, családomnak, barátaimnak és kollégáimnak, akik segítettek és támogattak, de legfőképp dr. Gerics Balázsnak és Lang Gáspár patkolókovácsnak.

Pródán Norbert patkolókovács mester

Kapcsolódó cikkeink:

Patkolókovácsok – van mesterünk! >>

A cél a lovak magasabb szintű ellátása >>

A lóanatómiát nem lehet eleget ismételni >>

Egyetemre mentek a patkolókovácsok >>

Patkolókovácsok az iskolapadban >>

Patkolókovács-mester vizsgafelkészítő tanfolyam indul! >>

Kommentek

Vélemény, hozzászólás?