Kor, szín, marmagasság: így válogatták Napóleon lovait

Napóleon taktikája a gyorsaságra épült, a 18-19. század fordulóján pedig a gyorsaság egyet jelentett a lóval. A lovasság ereje a gyors lerohanásban, villámgyors csapásokban volt, a győzelem szempontjából döntő fontosságú hadtestnek számított, ami nem létezhetett a patkolókovácsok munkája nélkül.

.

Külön szabályzat létezett a hadseregben használt lovak kiválasztására. Szervezetten, célzottan zajlott a lovak felvásárlása: felmérték a nagy tenyészeteket, méneseket, számba vették a lóállományaikat.

1813. február 25-én a Montalivet belügyminiszter a parlament előtt mondott beszédében részletezi, hogy az ország 130 megyéjében pontosan 3.500.011 ló van, ebből 1.268.909 csődör, illetve herélt, 1.393.521 kanca, 837.581 pedig 4 év alatti csikó. Ekkoriban évente 280.320 ellést regisztráltak.

Nagyon sok tényezőt figyelembe kellett azonban venniük a lovak beszerzése során: a lovak egészségi állapotát, nemüket, méretüket, magasságukat.

A lovak megvásárlásakor fontos szempont volt, hogy az idomítómunkával, belovaglással ne kelljen bajlódni, ezért a hadsereg már alapfokon kiképzett lovakat vásárolt. A lovak belovaglása már ekkoriban is 3,5-4 éves koruk között zajlott, így a hadseregben a hátaslovak életkora 5-9 év, az igavonóké 5-7 év között kellett, hogy legyen.

A lovak kétharmada herélt volt és az állomány maximum egyharmada lehetett olyan kanca, akik nem vemhesek.

A lovak marmagasságára is pontos irányelvek vonatkoztak. A lándzsások, puskások lovai 156 cm marmagasság felett voltak, hogy lovasaik messzebbre lássanak. A tüzérségnél 152-156 cm marmagasságú, a vadász és huszár csapatoknál 150-152 cm marmagasságú lovakat alkalmaztak. A felderítők akár 138 cm magas lovakat is használhattak, a felső korlát 150 cm volt. Az igáslovak marmagassága 149-154, az öszvéreké 154-157 cm közé kellett, hogy essen.

A háborúk elején, amikor még elég nagy volt a lóállomány, az állatok színe is meghatározta a hadrendbe állítást. A nagy tömegben is jól látható szürkéket a zenészek és trombitások kapták, hiszen őket látni kellett, ők adták ki a parancsokat. A feketék a gránátosokhoz kerültek, nekik az egyenruhájuk is fekete volt, mivel a lőportól úgyis megfeketedtek. A sárga lovak pedig Napóleon díszkíséretében kaptak helyet. A többi hadtestben nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a lovak színének.

Legközelebb: lójólét és teljesítményvizsgálat

Cikksorozatunk következő részében arról esik majd szó, hogyan igyekeztek óvni a hadseregben szolgáló lovak jólétét, és hogy milyen részük volt ebben a patkolókovácsoknak. De szólunk majd arról is, hogy a napóleoni seregek lovainak terhelhetőségét alapos és átfogó teljesítményvizsgálatok alapján határozták meg.

Írta: Czikora Gábor és Magyar Dorottya

Kapcsolódó cikkek:

Patkolókovácsok a 19. századi Franciaországban >>

Lójólét és teljesítményvizsgálat Napóleon seregeiben >>

Lovak és patkolókovácsok Napóleon seregeiben >>

Kommentek

Vélemény, hozzászólás?