Lójólét és teljesítményvizsgálat Napóleon seregeiben

„A lovas csak a lovának élhet, aki a lába, a biztonsága, a büszkesége, a becsülete és a jutalma” – mondta A.F. De Brack tábornok, aki nagyon sokat tett a lovakért és a patkolókovácsokért. Napóleon a lovak használatát is részletesen megszabta és a francia lovasság szabályzatában fektette le. A normákat pedig teljesítményvizsgálatok segítségével határozták meg.

.

A lovak takarmányadagjai kilogrammra pontosan meg voltak adva. Amikor csak lehetséges volt, a hadjáratok során is fedett épületben tartották az állatokat. Egy ló felszereléssel és lovassal együtt körülbelül 175 kilogrammot cipelt.

Induláskor lépésben haladt a század fél órán keresztül. Utána 10 perc pihenő következett, hogy a lovak kiengedjék a gőzt, a lovasok megigazítsák a felszerelést. Utána ismét léptettek egy ideig, majd amikor már úgy érezték, hogy bemelegedtek, elindultak ügetésben. Két óra ügetés után újra lépés következett, amíg a lovak fújtak egyet, majd újra ügetés, ez a két jármód így váltotta egymást. Az emelkedőkön és meredek lejtőkön a lovasok a lovaik mellett gyalogoltak.

Friedlandi csata (1807) - Ernest Meissonier

Friedlandi csata (1807) – Ernest Meissonier

Nem csak a jármód, de a kívánt sebesség is ki volt számolva és pontosan meg volt adva: 

  • lépésben 100 méter/perc
  • ügetésben 240 méter/perc
  • vágtában 300 méter/perc irammal számoltak.

Rosszabb földúton így 4,8-5 kilométert, jól kijárt utakon 6-7 kilométert tettek meg a lovas csapatok óránként. A gyalogság ugyanennyi idő alatt 3-4 kilométert haladt, az igáslovaknak pedig terepviszonyoktól függetlenül 3 kilométert kellett haladniuk óránként.

Persze ha úgy hozta a szükség, az előírt sebességet túl is tudták lépni a seregek. Például a Lasalle huszárgárda 1806-ban 1160 kilométert tett meg 25 nap alatt, úgy, hogy a poroszok ellen csatáztak. Ez mind a mai napig fantasztikus teljesítmény.

Az igáslovak használatára is pontos utasítások vonatkoztak. Pontos teljesítményvizsgálatokat végeztek ugyanis, hogy megtudják, milyen határok között lehet a lovakat úgy használni, hogy kíméljék őket. Kikísérletezték, hogy egy igásló lépésben 700 kilogrammot tud húzni napi 10 órán keresztül, ügetésben viszont már csak 350 kilogrammot bír 4,5 óráig. Ha több lovat fogtak egy kocsi elé, akkor az egy lóra jutó súly kevesebb lesz, így végül az ideális súlyt mintegy 250-300 kilogrammban határozták meg lovanként.

Ligny csata - Ernest Crofts, 1875

Ligny csata – Ernest Crofts, 1875

Mivel háborús helyzetben terepviszonyoktól függetlenül gyorsabban kellett haladni, lovanként 320 kilogrammban határozták meg a vontatható terhet annak érdekében, hogy a ló egészséges maradjon és használni tudják minden nap. Kimutatták, hogy ennél nagyobb terhelés hatására a lovak botladoznak, felélik erejüket, és nem lesznek alkalmasak gyors helyzetváltoztatásra.

A manőverezés miatt azonban nem tudtak hatnál több lovat befogni egy ágyú vagy kocsi elé, a hat ló pedig maximum 1920 kilogrammot húzhatott. Erejük még így is elég volt a legnagyobb ágyúk vontatásához, amelyek 1950 kilogrammot nyomtak. Az igáslovak nagyrészt lépésben közlekedtek, ügetést csak háborús helyzetben, kivételes esetekben követeltek tőlük.

A legnagyobb odafigyelés ellenére is nagyon magas volt a lovak halálozása – és nem csak a csaták miatt (fontos: a franciák lovak esetében halálozásról, nem pedig elhullásról beszélnek). A csatatereken kívül sem volt sokkal jobb a helyzet, mert nehéz volt megfelelő minőségű és mennyiségű takarmányt beszerezni. Ha ehhez hozzáadjuk az időjárási viszontagságokat és az erős igénybevételt, könnyen felmérhető, hogy minden tekintetben hatalmas igénybevételnek voltak kitéve ezek a lovak.

És akkor képzeljük el, milyen állapotban lehettek a lovak lábai a folyamatos igénybevételtől. Nem kérdés, hogy a patkó elengedhetetlen volt, hogy a lovak megőrizzék a járóképességüket. A hatalmas lólétszám egyértelműen rávilágít, hogy milyen fontos szerepet töltöttek be a patkolókovácsok a napóleoni seregekben.

A napóleoni seregekben használt kovácsszekér egy hagyományőrző bemutatón - Fotó: Czikora Gábor

A napóleoni seregekben használt kovácsszekér egy hagyományőrző bemutatón – Fotó: Czikora Gábor

De ahhoz, hogy megértsük, pontosan milyen szerepet is töltöttek be és hogyan dolgoztak a napóleoni seregek patkolókovácsai, legközelebb nézzünk szét a korabeli Franciaország kovácsműhelyeiben.

Írta: Czikora Gábor és Magyar Dorottya

Kapcsolódó cikkek:

Kor, szín, marmagasság: így válogatták Napóleon lovait >>

Lovak és patkolókovácsok Napóleon seregeiben >>

Kommentek

Vélemény, hozzászólás?