Egy városi legendával kevesebb: nem gyengébb a viaszolt pata

A régi mondás szerint a jó lónak nincsen színe. Mégis jó néhány hiedelem fűződik úgy a lovak, mint patáik színéhez. Az egyik, lovas körökben elterjedt vélekedés szerint minél világosabb a pata, annál gyengébb minőségű a szaru. De valóban így van ez? Barna Dóra, a Pannon Egyetem Georgikon Kar hallgatója ezt a témát járta körül.

.

Kutatásának elsődleges célja az eltérő pigmentáltságú ló paták összetételének és minőségének vizsgálata volt, de kérdés volt az is, hogy vajon befolyásolja-e a pata minőségét az, hogy az első vagy a hátulsó lábon helyezkedik el.

A vizsgálatokban hét ló szerepelt, az állatokat úgy kerültek kiválasztásra, hogy mindegyiknek az egyik hátulsó lába viaszsárga, a másik palaszürke, valamint az egyik elülső lába szintén palaszürke legyen. A vizsgált lovak a sződligeti Floch Pusztai Tangazdaságból és az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad tulajdonát képező marócpusztai gidrán ménesből származtak és azonos korúak voltak. A minták a paták hordozószéleiről származtak, a mintavétel az állatok szokásos körmölésekor történt áprilisban.

A körmölés során összegyűjtött pataminták keménységét, rugalmasságát, nedvesség-, zsír-, kalcium-, foszfor-, cink- és réztartalmát aztán laboratóriumban vizsgálták.

A vizsgálat eredménye egyértelműen az, hogy a pata keménységét, rugalmasságát és összetételét sem a pigmentáció, sem pedig a pata anatómiai elhelyezkedése (elülső, vagy hátulsó láb) nem befolyásolja jelentős mértékben.

Két érdekes eltérést azonban kimutatott a vizsgálat. A hátulsó viaszsárga patákban másfélszer magasabbnak bizonyult a zsírtartalom, mint a palaszürkékben, de egyértelműen igazolható statisztikai különbség nem volt igazolható. A cinktartalom szintén magasabb volt a pigmentálatlan patákban. Az eltérések okának felderítése mindenképp további vizsgálatokat igényel.

A pigmentáció tehát elsősorban a pata kinézetére van hatással, pigmentáltság szempontjából tehát nem tűnik indokoltnak a paták ápolásában, kezelésében bárminemű eltérés. A szaru minőségére tehát az egyedi különbségek, valamint a tartási, takarmányozási és időjárási körülmények lényegesen nagyobb hatást gyakorolnak.

„Dolgozatommal igyekeztem a vizsgálat eredményein túl felhívni a figyelmet arra, hogy a ló használata szempontjából kiemelkedő jelentőségű a paták egészsége, amit igényes tartással, takarmányozással, a paták rendszeres napi ápolásával és egy jó patkolókováccsal lehet a leginkább fenntartani” – emelte ki Barna Dóra, aki egyúttal megköszönte Prencsok Bálint patkolókovács segítségét is.

Sávolt pata

Sávolt pata

Mitől függ a pata színe?

A pata egy egyszerű szaruképletnek tűnhet, azonban egy bonyolult szerkezet, amely erekkel, idegekkel, üregekkel átszőtt kemény és lágyrészekből álló képlet. A szarufalat három réteg építi fel. Kívül található a fénymáz réteg, ezalatt a legvastagabb, a középső, oszlopos irharéteg, legbelül pedig a szarufal belső lemezes rétege.

A paták pigmentáltságáért a szarufal legkülső rétege felel, amit fénymáznak vagy fedőrétegnek is neveznek, ezt a pártaszél mentén lévő szegély irhája termeli.

Szín szerint háromféle patát különböztetünk meg: palaszürke, viaszsárga és a kettő átmenete, a sávozott pata.

Palaszürke pata

Palaszürke pata

Forrás:

  • Barna Dóra: Eltérő pigmentáltságú ló paták szaru keménységének, rugalmasságának és összetételének vizsgálata – Pannon Egyetem Georgikon Kar, Állattudományi Tanszék, 2017

Fotó: CAFNR, Pimthida, Visa Kopu – Flickr

Kapcsolódó cikkek:

Az élő pata >>

Egy kis anatómia >>

Nincs két egyforma ló, nincs két egyforma patacsont >>

Kommentek

Vélemény, hozzászólás?