Így ismerd fel a wobbleres csikót

Bizonyos idegrendszeri-, izombetegségek, illetve neuromuszkuláris (ideg- és-izomrendszeri) betegségek gyakran mozgászavarokat okozhatnak. Az egyik legismertebb ilyen bántalom az úgynevezett wobbler szindróma, ami csikóknál is előfordul, de időben megkezdett megfelelő gyógykezeléssel van esély a gyógyulásra.

.

Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya cikksorozatában a gyakran patkolási, lovaglási problémákat és mozgászavarokat okozó idegrendszeri- és izombetegségek, illetve neuromuszkuláris (ideg- és-izomrendszeri) betegségeket mutatja be, és segít a lótartóknak felismerni a tüneteket. Hiszen a patkolási és lovaglási problémák mögött gyakran egészségügyi probléma is áll.

A cikksorozat előző részében már volt szó a wobbler szindrómáról, de ezúttal egy külön cikket szentelünk a csikóknak.

Mi az a wobbler szindróma?

A wobbler szindróma egy tünetegyüttes, ami a nyaki gerincvelő összenyomódásából adódik és többféle ok hatására is kialakulhat. Elméletileg mindig érintett mind a négy végtag, de az első végtagok tünetei gyakran szinte láthatatlanok. Az imbolygó, koordinálatlan mozgás általában egyértelműen felismerhető, de emellett számos árulkodó tünet utalhat wobbler szindrómára:

  • a ló gyakran belelép a hátsó patákkal az elsőbe
  • lelépi a patkót
  • gyakran botlik
  • „csámpás”
  • „kaszál”
  • Előfordul, hogy elkopik a paták eleje, mert a ló nem emeli őket megfelelően.

Mindezek azért történnek, mivel a ló nem érzi pontosan, hol is helyezkednek el a lábai.

Mi lehet a kiváltó ok?

Fiatal korban kialakuló tüneteknél gyakori ok a csigolyák fejlődési rendellenessége, idősebb lovaknál pedig gyulladás vagy más eredetű deformitások okozzák a gerincvelőben az agy felé futó érzékelő pályák sérülését.

A genetikai hajlam egyértelmű (érdemes utánakérdezni előfordult-e az adott vérvonalban), de az öröklődés mikéntje azonban nem. Az, hogy a hajlam végül elváltozáshoz vezet-e, sok mindenen múlik, például a csikó napi aktivitásán, a rendszeres mozgáson a takarmányozáson. Wobbler szindróma gyakrabban alakul ki a nagyobb testű lófajtáknál (pl. póniban nem nagyon fordul elő), herélteknél és méneknél.

Csikók esetében a wobbler szindrómának de két formája van: az egyikesetben a 4-18 hónapos, a másik esetben az 1-4 éves csikóknál a leggyakoribb az első tünetek megjelenése, de megjelenhet idősebb korban is. 

Létezik gyógymód?

Ha fiatal, növekedésben lévő lónál észleljük a tüneteket, akkor a tünetcsoport jó eséllyel orvosolható. Alapos kivizsgálás után az állatorvos a takarmányozás szigorú korrekciójával fogja vissza a növekedést, hogy a csigolyának legyen ideje megfelelően formálódni. A fizikai aktivitás csökkentésével – a csikó egy kisméretű karámban mozoghat csak – és szteroid gyulladáscsökkentők használatával a probléma néhány esetben orvosolható. Az E-vitamin és szelén kiegészítés nemcsak ebben az esetben, de bármilyen idegrendszeri és izombántalom esetében ajánlott.

Viszont ha a csigolyák csontos elváltozásai stabilizálódtak, csak a sebészeti beavatkozás, tehát gerincműtét segítene, ez azonban rendkívül költséges, bonyolult beavatkozás és nem is minden esetben kivitelezhető.

Idősebb korban a csigolya nyúlványok artrózisa további tüneteket is eredményezhet, ami a nyúlványok közé adott szteroid (vagy más szisztémás) gyulladáscsökkentővel javítható. 

Wobbler szindrómás csikó vizsgálata

Dr. Kutasi Orsolya az alábbi videóban egy wobbler szindrómás csikó vizsgálatát mutatja be.

Írta: dr. Korbacska-Kutasi Orsolya, egyetemi adjunktus

 

Kapcsolódó cikkek:

Miért nem adja a patáját? – Lovak megtévesztő idegrendszeri és izombántalmai >>

Kommentek

Vélemény, hozzászólás?