Mindig problémát jelent a patkolókovácsoknak, ha rossz minőségű, sok felszíni repedéssel tarkított, lassan növő patával kell dolgozniuk. A repedések, melyekről e cikkben szólok, nem véreznek, sántaságot önmagukban nem okoznak, nem járnak fájdalommal.

Azonban a gyenge paták hordozószéle letöredezik, és néha annyira elkopik a pata, hogy vagy anyag-kiegészítésre szorul (pl. ragasztással), vagy gyógypatkót kellene felhelyezni. Utóbbi persze nem egyszerű, mert gyakran már alig van ép szaruja a patának, és félő, hogy a patkószegek további repedéseket okoznának.

Felmerül a kérdés, hogy mi okozhatja a repedéseket. Logikus, hogy belülről hiányzik valami, legtöbbször vitaminokra és ásványi anyagokra hivatkoznak a szakemberek. Azonban sok esetben a biotin-tartalmú készítmények etetése sem hoz kielégítő változást. A gyakorlat azt mutatja, hogy a lovasok zsírokkal vagy olajokkal kívülről próbálják meg pótolni azt, ami belülről hiányzik: a nedvességet. A nyugati fitoterápia számon tart olyan nyálkaanyag-tartalmú gyógynövényeket, melyek a szervezetben „nedvesítő” hatást váltanak ki, elsősorban a nyálkahártyákon (pl. tüdő, belek, gyomor).

Néhány esetben a hozzám forduló lovasoknak egy olyan gyógynövény-keveréket javasoltam, amely gyulladáscsökkentő és perifériális vérbőséget fokozó herbák mellett nyálkás drogokat is tartalmazott. Minden esetben jelentős pataminőség javulásról számoltak be. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy minden esetben emésztést javító és a felszívódást segítő gyógynövények is helyet kaptak a receptben, mert én a fő okot az emésztés renyheségében látom. Ezt a teóriát támasztja alá a keleti gyógyítási szemlélet is (mint a tradicionális kínai vagy az ayurvédikus orvoslás).

Nézzünk egy konkrét esetet, melynek során kísérleti alanyom Liló nevű lovam volt. Az első – sajnos nem túl jó minőségű – képen látható állapot kb. 6 hónappal a gyógynövény-keverék etetése után készült.

A ló patkolókovácsa (ifj. Mészáros István) tudná alátámasztani azt az állításomat, miszerint eredetileg a jobb oldali patán a repedés a pata kétharmadáig ért, míg a bal első patán a repedés a pártaszél közvetlen közeléig felhúzódott. A jobb oldalon be is kellett metszeni a patát egy vízszintes reszeléssel. (A kezdeti állapotról sajnos nincs fotóm).

Amikortól a ló gyógynövényeket kapott az abrakjába, kb. 4-5 hónapra volt szükség, hogy látszódjon a változás. Ekkor azt vettem észre, hogy sem a középső repedések, sem a rengeteg többi hajszálrepedés nem fut már tovább.

A második képen a paták kb. 9 hónappal a gyógynövényes kezelés megkezdése után lettek lefotózva. Itt már jobban kivehető a bal oldali patán a bevágás felett húzódó vízszintes halvány sáv, amely a gyógynövényetetés megkezdésekor képződött patarészen helyezkedik el. Mellette, a bal-külső oldalon látható egy olyan, lentről induló repedés, amely nem lett vízszintesen bereszelve, mégis megáll az új pataszövetnél. A jobb oldali pata elején, középen is látható a korábbi repedés nyoma, mely nem futott tovább, mint korábban.

A harmadik képen, mely 12 hónappal a gyógynövényes kezelés megkezdése után készült, viszonylag jól látszik, hogy nincsenek már meg a mély repedések. A hajszálrepedések zöme eltűnt, de enyhe barázdáltság jelzi, hogy még mindig nem tökéletes a pata. Nagyjából 90%-ban megszűntek a problémák, a maradék 10%-on még dolgozni kell.

További gyógynövények kerültek ezért legújabb receptembe, például a kurkuma és a fekete nadálytő levél.

Azt hiszem, sok lótulajdonos örülne, ha lova patája ekkora mértékben javulna a viszonylag olcsó gyógynövények hatására.

Örömmel dolgoznék együtt olyan patkolókovácsokkal, akik szívesen tesztelnék a gyógynövényeket: akár repedező patákra, akár a bevált receptemet patairha gyulladás megelőzésére és rehabilitációjára. Kísérleti célra (amely az esetek dokumentálást foglalja magában), önköltségi áron, tehát anyagárban biztosítunk gyógynövényeket.

Kapcsolatfelvételhez a loherba@dzsar.hu címre írjatok!

Köszönettel és üdvözlettel:

Marton Zsófia, a Lóherba, Gyógynövények lovaknak c. könyv szerzője
www.loherba.net

Gyógynövényekkel embereket és állatokat gyógyítani nem újdonság, hiszen évezredeken át használták a növények gyógyító erejét az egyszerű emberek. A modern ember- és lógyógyászati módszerek kifejlődésével ezt, a józan paraszti ésszel is felfogható tudást megbonyolítottuk, például a hatóanyagok definiálásával, a pontos hatásmechanizmusok feltárásával, de ettől a lényeg még nem változott. Ha ismerjük a növényi hatóanyagokat, ha nem, azok igenis kifejtik lassú, de alapos, jótékony hatásukat. Ráadásul a gyógynövények ára nem vetekszik a gyógyszerek áraival.

Sokszor megkérdezték tőlem, hogy miért kezdtem el foglalkozni a lovak és gyógynövények kapcsolatával. Tulajdonképpen az élet terelt ebbe az irányba, mert a saját lovam előrehaladott tüdőtágulatban szenvedett, hetek, talán hónapok voltak hátra szegénynek. Álló helyben fulladt, étvágytalan volt. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ennyi a történet: elpusztul, én meg csak tehetetlenül nézem. Akkor próbáltam ki herbákat, és ugyan két hétig kételyek közt voltam, de végül hihetetlen gyógyulás szemtanúja lettem.

Akkor határoztam el, hogy ezt másoknak is tudniuk kell. Szerettem volna, ha még többen megtudják, mennyire hatékonyak tudnak lenni a gyógynövények egyes gyógyíthatatlannak címkézett lóbetegségeknél. Így döntöttem a Lóherba könyv megírása mellett, majd a sok beérkező kérdés miatt elkészítettem honlapomat, és a fórumban évek óta válaszolok és ajánlok recepteket a kérdezőknek.

Szerencsére rengeteg pozitív visszajelzés érkezik hozzám, ami tartja bennem a lelket, hogy továbbra is segítsek másokon és lovaikon.

Egy angol mondás szerint: minden nap egy alma, és nem kell orvoshoz menni. Lovaknál ez: minden nap egy kis fokhagymapor az abrakba, és kevesebbszer találkozunk állatorvosunkkal.