Kis hazánkban a patkolás-körmölés kicsit olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá. Magyarországon semmilyen rendelet, vagy törvény nem szabályozza azt, ki körmölhet, patkolhat, a kovácsokat sehol nem regisztrálják, sőt felelősségbiztosítást sem szükséges kötniük (ellentétben az állatorvosokkal).
.
Rengeteg az olyan önjelölt „patkolókovács”, aki állítólag a nagyapjától, vagy a falu idős kovácsától leste el a szakmát, esetleg a díszműkovácsolásról nyergelt át a patkolásra. És szép számmal akadnak, akik az ország, Európa, vagy épp a világ legjobb patkolókovácsától tanultak, ezért „természetesen” nincs szükségük sem szakképesítésre, sem továbbképzésekre.
Olvasóink között most bizonyára vannak, akik felhördülnek: miért lenne szüksége egy patkolókovácsnak továbbképzésre?! Hiszen ez is szakmunka, mint a kőművesé, vagy az asztalosé. A lóanatómia sem változik. Mi újdonságot tanulhatnának a patkolókovácsok?
![]() |
Először is szögezzük le, hogy a kovács a ló lábainak épségéért felel. Hasonló a felelőssége, mint egy állatorvosnak. Ha nem megfelelően végzi munkáját, súlyos, maradandó károkat okozhat a ló mozgásszervrendszerében, vagy akár a ló életét is veszélybe sodorhatja. Vegyünk egy hétköznapi példát: A vakbélműtét is rutinbeavatkozás, az ember elvárja, hogy a műtétet végző szakembernek legyen benne tapasztalata, de azért megnyugtató, ha nem csak tapasztalata, hanem orvosi diplomája is van, nemde?
Egy másfél éves képzés során a tanulók csak az alapokat sajátítják el, hosszú éveket kell még eltölteniük gyakorlással egy tapasztalt patkolókovács mellett, hogy valóban megfelelően végezhessék munkájukat.
Bár a ló anatómiája már nem nagyon változik, az egyre újabb és újabb technikai és diagnosztikai eljárásoknak köszönhetően egyre alaposabban megismerhetjük munkánk alanyát, a lovat. Digitális röntgen, MRI, CT felvételek mutatják azokat az elváltozásokat, melyekről évekkel ez előtt még nem is álmodhattunk volna. Egy jól képezett patkolókovács ezért ma már nem elégszik meg például azzal, ha azt hallja, hogy „patahengeres” a ló. Lassított és kikockázott felvételek, számítógépes modellek segítenek jobban megérteni a ló mozgását, a patára ható erőket. Olyan kézzelfogható tudás mindez, ami segít, hogy a patkolókovács már másnap jobban végezhesse a munkáját – a lovak érdekében.
Persze a patkó sem változott sokat az elmúlt 100-200-300 év folyamán, az utóbbi idők legfontosabb újdonsága a tömeggyártás – gondolhatnánk. Pedig a gyártók a kovácsokkal együtt dolgozva igyekeznek folyamatosan olyan termékeket kifejleszteni, melyek megkönnyítik a lovak és a kovácsok munkáját is. Évről évre újabb és újabb kiegészítők és segédanyagok kerülnek a forgalomba, ezek egy része valóban, hasznos (például az Imprint ragasztott műanyag patkók), míg más részük teljességgel haszontalan, vagy éppen káros.
![]() |
Összefoglalva mindezt: a kovács olyan szakember, aki a rábízott lovak lábának épségéért felel. Ráadásul fontos szerepe van a lovak egészségvédelmében, hiszen ő rendszeresen találkozik az állatokkal, az állatorvos viszont már csak akkor, ha baj van.
A patkolókovács szakma évezredes hagyományokkal rendelkezik, melyeket művelőinek meg kell ismerniük és meg kell őrizniük. De a jó patkolókovács tudja, hogy nem elégedhet meg a napi munkájával. Soha nem hagyhatja el a gyakorlást és folyamatosan fejlesztenie kell tudását. Hogy tanulnia kell lovaktól és lovakról, lovasoktól, más kovácsoktól és szakmai fórumokon. A jó patkolókovács tudja, mi az a szakmai alázat – nem csak elméletben.


