A minap egy héthónapos kiscsikó körmölésénél fogalmazódott meg bennem, hogy sok lótartó számára lehet segítség, ha megosztok néhány gondolatot és gyakorlati tanácsot a fiatal lovak pataszabályozásáról, és az őket ekkor érő lelki hatásokról. Rábaközi Sándor írása.
.
Már 21 éve foglalkozom lovakkal főállású patkolókovácsként, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy édesapám jóvoltából mindig is voltak lovaink, így már gyermekként megtanultam, hogyan is kell kommunikálni velük, hogy az kölcsönösen jó legyen lónak és embernek egyaránt.
Sok minden változott ennyi idő alatt… Jó 30 éve még a lovat vittük a patkolókovácshoz, hiszen elképzelhetetlen volt, hogy a kovács felpakolja a műhelyét, odaballagjon a lótartóhoz, és a helyszínen patkolja meg annak lovait. Azóta viszont a lótartási kultúra gyökeresen megváltozott, egyre több magán lótartó van, nagy állami ménes vagy tenyészet pedig egyre kevesebb. Az új szokások új elvárásokat szültek és ehhez a patkolókovács szakmának is alkalmazkodni kellett. Ma már az az elképzelhetetlen, hogy a lótartó lovat vigye a kovácshoz. Ma már az természetes, hogy ha felemeli a telefont, házhoz jön a szakember. A patkolókovács szakma külön iparággá fejlődött, és elmaradtak az egyéb kovácsolási feladatok és előtérbe került a ló, mint sportoLÓ és az ő anatómiája.
 |
A sok év tapasztalása lassan összecsiszolt a lovakkal, és egyre gyakrabban kellett átértékelnem magamban egy-egy sikeres munka után, hogy miért is tudtam aznap azt a kiscsikót nyugodtan megkörmölni.
Fiatalon még én is úgy gondolkoztam, hogy szorítsuk sarokba, fogjuk le minél többen, legyünk túl rajta gyorsan, aztán majd amire felnő, megtanulja az ebadta, hogy mi a magyarok istene. Rengeteg energiát fecséreltem el feleslegesen, tettem ki a csikókat, magamat és környezetemet egy esetleges veszélyhelyzetnek, és a lóval sem tudtam megértetni akkor, hogy ez jó lesz neki, csak működjön együtt velem.
Az ember korral bölcsebb lesz – ma már egészen másként kezelem ezeket a feladatokat. Éppen ezért szeretném megosztani Veled, kedves Olvasó azt a néhány jó tanácsot, amelyekkel csikód, saját magad és nem utolsó sorban a patkolókovács számára is megkönnyítheted lovad első pár körmölését, hogy aztán a későbbiekben minél zökkenőmentesebb legyen a közös munka.
Az első és legfontosabb dolog a nagyon nyugodt, de magabiztos hozzáállás. Minél kevesebb ember van jelen a nagy eseményen, amikor a kiscsikó először találkozik a patkolókováccsal, annál természetesebben fog viselkedni, hiszen ha körbeállják hárman-négyen, sejteni fogja, hogy valami szokatlan fog történni. Hát még amikor ráveti magát három ember és mindenféle előzmény nélkül elkezdik számára kellemetlen helyzetbe feszegetni, és az égig emelni a lábát… A legcélszerűbb nyilván az anyja mellett, megszokott környezetében körmölni.
 |
Amelyik csikó szereti a hasát, annak néhány finom falattal le is lehet kötni a figyelmét, ha indokolt, de először érdemes elkerülni minden praktikát, mert az a legjobb, ha ezek nélkül lehet a pataszabályozást elvégezni. Lehetőleg a gazdája, vagy gondozója fogja a csikó fejét, a kancát pedig érdemes kikötni, hogy ne legyen láb alatt.
Én szeretem egyedül végezni a pataszabályozást az első néhány alkalommal, hiszen ilyenkor a csikók még nem túl nagyok, és hamar rá lehet vezetni őket a három lábon való megállásra, de ez először a gyakorlással kezdődik. Ne legyenek illúzióid kedves Olvasó, hogy elsőre megy minden, mint a karikacsapás, mert bizony ezt is gyakorolni kell. Szerencsés esetben a tulajdonos már a patkolókovács érkezése előtt megtanította a csikónak, hogy hogyan kell feladnia a lábát és három lábon egyensúlyban állni, ekkor a kovács már csak a munkájára koncentrálhat, de általában nem ez a helyzet.
Mielőtt nekilátunk a lábfelvételnek a sok aranyszabály közül a legfontosabb, amit be kell tartanunk, hogy ne kiabáljunk, mert csak megrémítjük a csikót. Sokkal célravezetőbb normál hangerővel megnyugtató hanglejtéssel szólni a lóhoz. Azt sem felejthetjük el, hogy minden együttműködésben eltöltött perc ajándék és dicséretet érdemel a csikó minden láb sikeres feladása után. A türelem itt később fizetődik ki, mert ha már rávezettük a kis állatot az együttműködésre, sokkal gyorsabban megy a munka és rengeteg időt megspórolunk a felesleges és fárasztó birkózással.
Szintén aranyszabály, hogy ne úgy rántsuk ki a ló alól a saját lábát, hogy már attól megrémüljön. Ha az első lábat akarjuk felvenni, nyomjuk meg a csikó vállát, ezzel a súlypontját áthelyezi az ellenkező oldalra, és csüdízületnél megfogva emeljük fel a lábát. Ezt a folyamatot néhány alkalommal ismételjük meg, hogy a csikó ne azt érezze, hogy valamit kényszerből kell megoldania, hanem készségből, és minden felvétel és lerakás után dicsérjük meg simogatással. Ha eljutottunk odáig hogy a csikó már együttműködő, akkor maga a körmölés gyorsabban megy, mint a lábfelvétel gyakorlása.
 |
A hátsó láb felvételénél, ha már elfogadta az érintést, a csüdízületnél fogjuk meg kívülről a lábat, és a hasa irányában emeljük fel a talajtól, ezzel felkészítve az egyensúlyban való megálláshoz. Ha elengedettséget mutat a csikó, akkor húzhatjuk hátrafelé a lábát. Ügyeljünk arra, hogy ne húzzuk a normál helyzetétől se jobbra se balra, mert könnyen elveszíti az egyensúlyát.
Tapasztalatom szerint sokszor azért nem elég készségesek a lovak, mert olyan dolgokat kérünk tőlük, ami kivitelezhetetlen számukra, ezért pedig nem hibáztathatóak. Találkoztam olyan csikókkal, akikből lábaik puszta érintése is pánikot váltott ki, mert még soha nem vette fel senki a lábukat. Ők azok, akik ha az első lábnál kérjük, akkor maguk alá rántják azt, és össze akarnak esni, a hátsó lábnál pedig villámgyors rúgás a reakció. Itt először csak simogatni szoktam a lábukat teljes hosszban, hogy értsék meg, a kéz érintése nem veszélyes és nem jár kellemetlenséggel.
A csikók felkészítése a pataszabályozásra időigényes feladat, bár korántsem annyira, mint minden más, amit a lónak a későbbiekben meg szeretnénk tanítani, hiszen ez az a sport, ahol éveken keresztül dolgoznak lovak és lovasok azért, hogy a legjobbat tudják kihozni magukból. Ehhez képest nekünk gyakran elég egy fél óra arra, hogy rávezessük a csikót, mit is akarunk tőle valójában. Ehhez türelem és idő szükséges, az eredmény viszont nem marad el.
Azt is vegyük figyelembe, hogy a lovak is – mint mi emberek – különböző egyéniségek és természetüknél fogva másként reagálnak kéréseinkre. Valamelyik szinte azonnal együttműködő, némelyik be akarja bizonyítani, hogy márpedig ő nem adja fel a lábát semmi esetre sem. Ezekkel a problémás lovakkal, sokkal több időt kell eltölteni. Itt kerül előtérbe a szakmai elhivatottság a profittal szemben, hogy egy-egy apró siker sokszor többet ér a puszta forintnál.
Írta: Rábaközi Sándor, patkolókovács, a Magyar Patkolókovácsok Egyesületének tagja
Fotó: Haga Zsuzsanna