A patairha-gyulladás kialakulásának számos oka lehet, de szinte mindig másodlagos folyamatról van szó, vagyis más betegség (vagy egyéb tényező) következményeként találkozhatunk vele.

.

Főbb okai a következők lehetnek:

• hirtelen nagy mennyiségű, magas szénhidráttartalmú takarmány felvétele (fű, kukorica, stb.)
• hasmenéssel járó kórképek (dysbacteriosis)
• méhgyulladás (baktérium toxinok)
• fizikai terhelés (ellenoldali végtag súlyos fokú sántasága)
• anyagcsere zavarával járó betegségek (Cushing-kór, Diabetes)
• és még sok más…

Sajnos a ló – patájának anatómiai és élettani sajátosságai miatt – hajlamos a patairha-gyulladás kialakulására. Ezért mindig figyeljünk oda a megfelelő tartási- és takarmányozási körülményekre, mert ellenkező esetben akár lovunk életét veszélyeztető állapot is kialakulhat.

Ahogy előző cikkünkben már említettük, a betegségnek alapvetően két formáját különítjük el:

1. heveny (akut) patairha-gyulladás: a betegség jellegzetes tünetei már látszanak. Heveny gyulladás van a szarutokon belül (meleg pata, pulzáló csüdartéria)
2. idült (krónikus) patairha-gyulladás: a patacsont elmozdulásától tekintjük idültnek a folyamatot.

A savós patairha-gyulladásban szenvedő lovak jellegzetes testtartása Fotó: http://www.yourhorse.co.uk/

Heveny patairha-gyulladás

A heveny szakaszban megfelelő gyógykezeléssel megállítható a folyamat és elkerülhetőek a súlyos elváltozások. Ilyenkor az állatorvosi beavatkozás meghatározó:

• Gyulladáscsökkentés (nem szteroid gyulladáscsökkentők)
• Mikrothrombusok kialakulásának gátlása (véralvadásgátlás)
• Perifériás keringés javítása
• Vérbocsátás, infúzió, stb.

A gyógyszeres kezelés mellett továbbra is fontos a lábvég hűtése. Emellett sokat segít, ha az állatorvos a sarkokat kissé megemeli, ezáltal a patacsont rotációjának esélyét csökkenti. Ez történhet a paták gipszelésével, illetve használhat például az épületek szigetelésére használható ún. styrofoam-ot is, amit ragasztószalaggal egyszerűen a patára rögzíthet.

Fontos, hogy lovunk alá vastagon almoljunk és pihentessük. A szigorú diéta úgyszintén elengedhetetlen a gyógyuláshoz, enélkül ugyanis minden igyekezetünk hiábavaló. A ló csak fűszénát ehet, abraktakarmány, lucerna, friss fű etetése szigorúan tilos!

Idült patairha-gyulladás

Heveny savós patairha-gyulladáson átesett ló esetében érdemes röntgenfelvételt készíteni az érintett lábvégekről (jellemzően a mellső paták érintettek), így képet kaphatunk a patacsont esetleges elmozdulásáról. Amennyiben ez bekövetkezett, már krónikus (idült) patairha-gyulladással van dolgunk.

A patacsont elmozdulhat, rotálódhat. Röntgenfelvétel: Dr. Molnár József lógyógyász specialista, www.lovaspraxis.hu

Az elnevezés megtévesztő, hiszen idült esetben tényleges gyulladás nem feltétlenül áll fenn. A heveny-idült átmenet természetesen nem pillanatszerű. A betegség kezdetén (heveny szakasz) fennálló gyulladás nem szűnik meg a patacsont esetleges rotációjával (innen számít idültnek a folyamat), hanem napok, vagy akár hetek szükségesek a gyulladás megszűnéséig. Ezzel szemben az idült laminitisre jellemző patacsont elmozdulás a lovat teljes hátralevő életén át végigkíséri. Tehát a folyamat későbbi szakaszában tényleges gyulladás már nem, csak annak következménye áll fenn.

Krónikus patairha-gyulladás esetén az állatorvosnak és a patkolókovácsnak együtt kell a problémára megoldást találni. A röntgenfelvétel alapján látható az elmozdulás mértéke, melynek alapján meghatározzák a szükséges teendőket. A patacsont a mély ujjhajító ín húzó hatása következtében rotálódhat, valamint súlyosabb esetben a rotálódott patacsont meg is süllyedhet. A patacsont elmozdulásának mértéke azonban nem mindig áll arányban a patairha károsodásának mértékével. Utóbbira legegyszerűbben a sántaság fokából következtethetünk, vagyis minél sántább a ló, annál nagyobb mértékben károsodtak az irhalemezkék.

Rotálódott patacsont esetén a patacsont eredeti, egészséges szögellésének helyreállítása a cél. Ezt általában a sarokfalak rövidítésével, valamint a hegyfal fali felületének elreszelésével érhetjük el. A rotálódott patacsont hegyfali része közelebb kerül a talajhoz, így a pata elülső harmada érzékenyebb a nyomásra. Emiatt gyakran szokták az ilyen patát ún. fordított patkóval patkolni, melynek a hegyfali része nyitott, így ez a terület mentesül a súlyviselés alól. Ilyen esetekben célszerű a nyírt alátámasztani, ezáltal jobban belevonni a teherviselésbe. Az érzékeny talpi rész védelme érdekében gyakran alkalmaznak szilikon betétet is.

A patacsont elmozdulhat, rotálódhat. Röntgenfelvétel: Dr. Molnár József lógyógyász specialista, www.lovaspraxis.hu

Bizonyos esetekben ún. banánpatkót használnak az egyensúly helyreállítására. Az ún. banánpatkó a humán MBT cipőre emlékezet, mely patkó kemény talajon nem egy nagyobb felületen, hanem gyakorlatilag két ponton érintkezik a talajjal. Ennek feligazítása igen nagy tapasztalatot igényel, helytelen alkalmazása pedig további szövődmények forrása lehet.

Természetesen a fent említettektől eltérő megoldások is léteznek. Minden egyes esetet külön kell elbírálni (elváltozás jellege és mértéke, lábszerkezet, munka, stb.) és az adott lónak legmegfelelőbb pataszabályozást elvégezni.
Krónikus laminitisben szenvedő ló esetében egész életén át oda kell figyelni a megfelelő szaruszabályozásra, ugyanis a probléma nem oldható meg egyszeri gyógypatkolással. Ellenkezőleg! Az ilyen esetekben minden egyes körmölésnél helyre kell igazítani az eltolódott arányokat, mivel a szaru az egészségestől eltérően nő. A megfelelő szaruszabályozás mellett a tartási, takarmányozási körülményekre is nagy súlyt kell fektetni, mivel az érintett lovak esetében sokkal könnyebben fellángolhat újból a (heveny) folyamat, ami akár végzetes is lehet.

Tehát míg heveny patairha-gyulladás esetén az elsődleges cél az alapbetegség kezelése, mely állatorvosi feladat, addig idült esetben a megfelelő szaruszabályozás jelenti a megoldást, mely alapvetően a patkolókovács dolga. A betegség kezelése tehát igazi csapatmunka, hiszen az állatorvos és a kovács mellett a lótartó aktív közreműködésére is szükség van.

Természetesen mint mindig, ennél a betegségnél is a legfontosabb a megelőzés, mely – többek között – megfelelő tartási körülmények biztosításával érhető el:

• Takarmányozás: Lehetőleg kerüljük a nagy mennyiségű, magas szénhidráttartalmú takarmány (pl. kukorica) etetését, helyette folyamatosan álljon rendelkezésre jó minőségű fűszéna, vagy legelő.
• Fokozatos takarmányváltás: Lovunkat a legelőhöz fokozatosan szoktassuk hozzá, valamint lucerna és abraktakarmány etetésénél is hasonlóképpen járjunk el és utóbbiakat csak indokolt esetben etessük (vemhesség, munkavégzés)
• Elhízás elkerülése, megfelelő mozgás biztosítása: Lovunk inkább legyen „kicsit soványabb”, mint „kicsit kövérebb”.
• Ha úgy érezzük, valami nincs rendben, haladéktalanul kérjük ki állatorvosunk véleményét. Ne feledjük: az időben kezelt heveny folyamat még maradéktalanul gyógyítható, az idült elváltozás azonban már nem!

Írta: Dr. Csepi Gábor Pál állatorvos és patkolókovács
Illusztráció: Dr. Molnár József lógyógyász specialista

Kapcsolódó cikkek:

Patairha-gyulladás: okok, tünetek, teendők >>

.