Az első világháború tapasztalatai patkolókovács szemmel

A ló szerepe a hadászatban a második világháború után szorult véglegesen vissza, magyarán a az emberiség történelme során ló háziasításától kezdve egészen a 20. századig a sikeres hadviseléshez rengeteg ló kellett, ami szinte felfoghatatlan szervezést és logisztikai nehézségeket jelentett. Az 1923-as Magyar Katonai Közlönyben bukkantunk az alábbi cikkre, amiből – természetesen – a patkolókovácsokat érintő részeket emeltük ki.

.

Megdöbbentő vagy sem, ez a szemelvény jól mutatja, a lovak harcképes állapotban tartása az első világháború során is kísértetiesen hasonló kihívásokat jelentett, mint Napóleon idejében.

Kép forrása: Fortepan

Kép forrása: Fortepan

A lovasság jövő feladatai és alkalmazása a világháború tapasztalatai alapján (1923)

A lovak lábai a vasalás szempontjából jönnek csak tekintetbe, mert az egész háború alatt egy lónak sem jött ki az ina, sőt rándulás is a ritkaságok közé tartozott.

A mozgósítással majdnem egy időben átvasalt lovak, ugyancsak egy időben értek meg az átvasalásra a békeállomás elhagyását követő első 4-6 hét után.

A legelső hetek szakadatlan igénybevétele, a fárasztó nagy menetek, a hiányos, rossz éjjelezések azt eredményezték, hogy a vasalás kérdése akkor került felszínre, midőn a lovak hosszúra kinőtt patájukkal már lépésben is alig voltak képesek mozogni.

Kép forrása: Fortepan

Kép forrása: Fortepan

Ekkor lépett előtérbe a «Retablierung» utáni általános jajkiálltás, mely nélkül a lovasság további alkalmazása lehetetlenné vált. 4-7 nap kellett egy hadosztály egész átvasalásához. Midőn be kell látni, hogy erre szükség volt, egyúttal megállapítható jövőre nézve az is, hogy szinte lehetetlen kívánság, hogy időnként — talán éppen akkor, mikor leginkább van szükség a lovasságra — az, úgyszólván egyszerre becsukja a boltot.

Kép forrása: Fortepan

Kép forrása: Fortepan

Erre előre gondolni és ezen segíteni kötelességünk. Addig, míg századonként 1 patkolómester és 1 patkolókovács van, e kérdést megoldani nem lehet, de jövőben minden szakaszt legalább 1 patkolókováccsal kell ellátni ; ideális volna, ha minden raj ilyennel rendelkeznék. A vasalásnak automatikusan kell megtörténnie, hogy emiatt a lovasság hosszabb időre tevékenységéből soha kicsatolva ne legyen. De gondoskodni kell a vezetésnek arról is, hogy a vasak a hadseregen belül azonnal kéznél legyenek. Ezek, sajnos, nem voltak, csak a hátsó területről több heti várakozás után és rendesen csak a csoportok által közvetlenül beszerezhetők.

Kép forrása: Fortepan

Kép forrása: Fortepan

Magyar Katonai Közlöny, 1923 (11. évfolyam) A lovasság jövő feladatai és alkalmazása a világháború tapasztalatai alapján. Írta: Dobokai és Jenői Dobokay Béla vk. ezredes

Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)
Az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) a magyar nyelven – illetve magyar területen – kinyomtatott lapok és folyóiratok legnagyobb adatbázisa. Hozzáférhetővé és kereshetővé teszi múltunk legfontosabb nyomtatott forrásait, legyen szó újságokról, tudományos folyóiratokról, lexikonokról vagy éppen könyvekről. Az Arcanum egy évtizede kezdte el a digitalizálási munkát, a kereshető tartalom folyamatosan bővül. Jelenleg közel 18 millió oldalon kutathatunk személyek, adatok, konkrét lapszámok, források, stb. után.

Kapcsolódó cikkek:

Gyógykovácsok 1874-ben >>

Egy kis patkolókovács-történelem >>

Pótpatkót hordtak maguknál Napóleon lovasai >>

Éjt nappallá téve dolgoztak Napóleon patkolókovácsai >>

Sasszemű francia patkolókovácsok >>

Patkolókovácsok a 19. századi Franciaországban >>

Lójólét és teljesítményvizsgálat Napóleon seregeiben >>

Kor, szín, marmagasság: így válogatták Napóleon lovait >>

Lovak és patkolókovácsok Napóleon seregeiben >>

Kommentek

Vélemény, hozzászólás?