A talált patkó szerencsét hoz – különösen ha lovad elhagyott patkóját sikerül meglelned. De vajon mi lehet az oka annak, ha ló és patkója kapcsolata váratlanul és idő előtt véget ér?
.
Egy-egy elvesztett patkó nem a világ, minden patkolt lóval előfordul olykor, hogy elveszíti nagyra becsült lábbelijét. De ha ez rendszeresen előfordul, érdemes átgondolni, mi lehet az oka.
Lótartás és pataegészség
Alapvető kérdés a pata szarujának egészsége, hiszen a gyenge, töredező szaru nem képes megfelelő tartást biztosítani a szegeknek – ha a szaru nagyon gyenge, jobb választás lehet a ragasztott patkó. A nedves időszakokban túlságosan felázott, felpuhult szaru, nyáron pedig az összeszáradt, nedvességét elveszített szaru is gyenge, sérülékeny. Alapvető fontosságú tehát a pata egészségének megtartása megfelelő takarmányozással, tartási körülményekkel, napi pataápolással és rendszeres szaruszabályozással.
A karámozás is veszélyforrás lehet:
- Vannak lovak, akik egyedül könnyebben megijednek és megugranak.
- A kis karám hirtelen irányváltásokra kényszerítheti a lovat. A sáros, süppedő, csúszós, vagy épp keményre fagyott talaj tovább növeli a patkó elhagyásának kockázatát.
- A mély homokos karámban, mivel az első láb jobban besüllyed, “elakad”, a hátsó könnyen utoléri.
Amikor nincs sár, a karámban és a legelőn is tanácsos nagy méretű, egészen a talajig leérő pataharangot feltenni. Ennek alternatívája, amikor egy kis szénát tömsz sarokvánkos és a patkó szára közé és ezüst ragasztószalaggal leragasztod.
A ló
Bár a lovaglás egyik alapszabálya, hogy sosem a ló a hibás, a patkó elhagyása tekintetében bizony a lónak is osztott néhány kártyalapot a sors.
Az ijedős, a fiatal, illetve az idős lovak gyakrabban hagyják el a patkójukat, egészen egyszerűen azért, mert nem állnak kellőképp biztos lábakon.
A ló konformációja rendkívül fontos szempont: egy “rövid” ló könnyebben eléri a hátsó lábaival az elsőket. Ilyen esetben is hasznos a nagy, egészen a talajig leérő pataharang használata nem csak lovaglás közben, de a legelőn és a karámban is. Ennek alternatívája, a fentebb már ismertetett ezüstszalagos megoldás. A merev csánk, illetve a túl puha csüd is előrevetíti, hogy patkolókovácsoddal nem csak az előre betervezett időpontokban fogsz találkozni. Míg ugyanis a ló tartásán és jármódjain sokat lehet javítani, egyetlen patkolókovács sem tud változtatni lovad felépítésén.
A patkót rendszeresen elhagyó lovak esetében egészségügyi probléma is állhat a háttérben. Csontkinövések, a csánk, illetve a medencetájéki régió fájdalma, sérülése, spat (a csánkot alkotó csontok összeolvadása) is okozhatja a hátsó láb mozgásának megváltozását. A patkolókovács, az állatorvos és a lótartó csapatmunkája segíthet az ilyen lovak megfelelő mozgatásában és munkában tartásában.
A lovas
A lovas, illetve a lótól megkövetelt munka is közrejátszhat a patkó elvesztésében:
- Ha a ló odadobott száron vánszorog, kevésbé lesz egyensúlyban, kevésbé lesz stabil, könnyebben tesz egy rossz lépést, és már repül is a patkó.
- Ha a lovas túl nehéz az adott lóhoz viszonyítva, a ló, nem fog egyenletesen mozogni.
- Ha a lovas nem tudja megfelelően követni a ló mozgását, szintén megzavarja és kibillenti egyensúlyából a lovat.
- Akár egy nem megfelelően illesztett, ezért fájdalmat okozó nyereg is lehet ludas.
Fontos a talaj megválasztása is: ha a ló lábtőig süllyed a sárba, vagy csúszós talajon kell mozognia, nagyobb az esélye, hogy lelépi a patkóját. (Hasonlóan, mint a karámozásnál.)
A patkolókovács
A lábvég egyensúlyának megteremtése a patkolókovács feladata. A kiegyensúlyozatlan és nem kellően stabil láb esetében megnő az inak, szalagok, ízületek túlterhelésének, sérülésének veszélye. A patkó jobb tapadást, védelmet és alátámasztást biztosít a lónak. A patkolókovács célja, hogy a lehető legtöbb támogatást adja a végtagnak a terhelés során, amikor a ló ugrik, vagy talajt fog, vagy egyszerűen csak áll a lábán a nap 24 órájában. Emiatt a patkolás során nem csak az adott patát, de az egész végtagot, illetve a teljes lovat, annak konformációját, tartási- és munkakörülményeit is figyelembe kell vennie. Fontos, hogy a patkó a patkolási ciklus végén is épp úgy betöltse a funkcióját, mint közvetlenül patkolás után.
Lovad konformációjából, vagy egészségi állapotából adódóan a megfelelően precíz körmölés mellett is szükség lehet több alátámasztásra, bizonyos esetekben a talajjal érintkező felület megnövelésére. Ilyenkor előfordul, hogy a patkó a külső/belső oldalon, vagy hátrafelé a sarokvánkos alatt jobban kilóg. Például egy szélesebb szárú, és hátra is jobban kilógó patkó stabilabban tartja a lábat minden felületen, míg ha a patkó keskeny és rövid, a láb jobban besüllyed a puha talajba (pl. négyévszakos pályán). A patkolás megóvását ilyenkor is a pataharang segíti.
Ha a ló csak az elejére van patkolva, és rendszeresen lelépi a patkót, a hátsó lábak patkolása javíthat a helyzeten, mivel kicsivel rövidebb lesz a hátsó patán a hegyfal, stabilabb lesz a ló hátulja, több súlyt tud viselni, ezáltal felkönnyül az eleje.
Forrás: Horse&Hound