Nemrégiben érkezett a hír, hogy pünkösdkor elhunyt egyesületünk régi, megbecsült tagja, Nagy Sándor.

.

Sándort sokan ismerték a hagyományőrzők között, ő volt a Tavaszi Emlékhadjárat patkolókovácsa.

“Nagyon jó ember volt, s bár szívesen beszélgetett, és annak, amit mondott, volt súlya is, valahogy nem szeretett a mikrofon mögé állni. Éppen 3 hete járt nálunk körmölni – erőben, egészségben, »egy hónap múlva jövök«, búcsúzott nevetve, ahogy szokott… Ezért is nagy döbbenet számunkra…” – írta Király Éva, a Lovas Nemzet főszerkesztője. A lap megemlékezésként legközelebbi számában újra leadja a Nagy Sándorral még 2010-ben készült interjút. Ebből egy kis ízelítő:

“Nagy Sándor lovak között nőtt fel, így már gyerekkorában kialakult a vonzalma irántuk. Kovács szeretett volna lenni, de a pályaválasztás idején, a 70-es években tanárai nem tanácsolták ezt a szakmát, hiszen akkoriban hihetetlen méretű gépesítés zajlott a mezőgazdaságban és hirtelen lecsökkent a lovak száma. Ezért általános állattenyésztő szakra ment, a szakközépiskola elvégzése után tehenészetben kezdett dolgozni, majd gazdálkodott, végül mégis a lovak mellett kötött ki. Már közel két évtizede dolgozik patkolókovácsként.”