Az elmúlt napokban több tanulmányt is elolvastam a modern lovaspályák talajairól, főleg ugró- és díjlovak vonatkozásában. Azért kezdett érdekelni a téma, mert a munkám során sok olyan ín-, szalag- és ízületi problémával találkozom, ahol elsőként szinte automatikusan a pataformát vagy a patkolást kezdjük hibáztatni. Pedig a kutatások alapján a kép ennél jóval összetettebb – Ormándi Zsolt írása.

.

A ló végtagját nem önmagában a „kemény” vagy „puha” talaj terheli. Sokkal fontosabb, hogy a pata a talajfogáskor mennyire penetrál a talajba, mennyit csúszik előre, milyen gyorsan fékeződik le, mekkora a talaj nyírási ellenállása és mennyi energiát ad vissza a felszín.

Ez azért érdekes, mert a mai mesterséges pályák között óriási különbségek vannak. A „szintetikus talaj” lehet homok-textilszál keverék, geotextília, waxolt homok-rost rendszer vagy ezek különböző kombinációja. Két mesterséges pálya biomechanikai tulajdonságai akár jelentősebben is eltérhetnek egymástól, mint egy mesterséges és egy hagyományos homokpálya.

Rohlf és munkatársai például öt hagyományos és hét szintetikus arénát vizsgáltak, és arra jutottak, hogy önmagában a „dirt” vagy „synthetic” elnevezés nem jelezte előre a talaj nyírási viselkedését. A rosttartalom és a pálya karbantartása sokkal meghatározóbbnak bizonyult. Ez patkolókovácsként szerintem nagyon fontos.

A pata + a patkó + a talaj egyetlen mechanikai rendszer

Ha például a talaj nagyon nagy tapadást biztosít, és ehhez olyan patkolás társul, amely szintén erősen akadályozza a csúszást, akkor a pata talajfogáskor kevesebb energiát tud elvezetni elmozdulással. Az erők ettől nem tűnnek el, hanem másképpen adódnak tovább a végtag struktúráira.

Ez érintheti a függesztőszalagot, a felületes és mély ujjhajlító inat, a distalis sesamoidealis szalagokat, a csüdízületet, a pataízületet, valamint a nyírcsont környezetét is.

Ugrólovaknál mindez még érdekesebb, mert talajfogáskor nem csak nagy vertikális erők jelentkeznek. A pata csúszása, rotációja, penetrációja és lefékeződése együttesen határozza meg, mi történik a distalis végtagban. Hernlund díjugrató felületekkel kapcsolatos kutatásai jól mutatják, hogy a talaj tulajdonságai jelentősen befolyásolják ezt a pata–talaj interakciót.

Díjlovaknál más jellegű, de ugyanilyen érdekes a probléma. Murray és munkatársai több ezer brit díjló adatainak elemzésében összefüggést találtak bizonyos pályatulajdonságok és a sántaság előfordulása között. Ez természetesen nem bizonyítja, hogy maga a talaj okozta a sérülést, de azt igen, hogy a talaj nem elhanyagolható tényező.

Ami azonban engem a leginkább foglalkoztat: 

Mi történik akkor, amikor a ló nem olyan talajon edz, mint amilyenen versenyez? 

Ez nálunk szerintem nagyon gyakori. A ló otthon hónapokon keresztül egyszerű homokos vagy természetes talajon dolgozik. A mozgása, az izomzata, az inak, szalagok és a teljes neuromuszkuláris rendszere ehhez a mechanikai környezethez alkalmazkodik. Aztán elmegy egy versenyre, ahol egy kiváló minőségű wax/rostvagy más szintetikus pályán kell maximális teljesítményt nyújtania. A pata ott esetleg más mélységig süllyed, másképpen csúszik, más a tapadás és másképpen történik az energiaelnyelés.

Parkes és Witte összefoglaló munkája is arra hívja fel a figyelmet, hogy a pata-talaj kapcsolat hatással lehet a mozgásszervi adaptációra és a sérülési kockázatra.

És itt szerintem van egy komoly kutatási hiány. Arra már rengeteg adat van, hogy a talaj megváltoztatja a pata mozgását és a végtag terhelését. Arra viszont alig találtam közvetlen vizsgálatot, hogy mi történik akkor, ha egy ló rendszeresen egy bizonyos talajon edz, majd egy teljesen eltérő mechanikai tulajdonságú talajon versenyez. Pedig számomra ez sokkal érdekesebb kérdés annál, hogy: „A mesterséges talaj jó vagy rossz?”

Én inkább így tenném fel a kérdést: Milyen talajhoz van hozzászokva a ló, és milyen talajon kérünk tőle maximális teljesítményt?

És ebből adódik a patkolókovács számára is egy érdekes kérdés. Amikor egy sportlovat patkolunk, természetesen nézzük a pataformát, a végtagállást, a mozgást és az adott szakágat. De hányan kérdezzük meg rendszeresen azt is, hogy milyen talajon edz a ló, és milyen talajon fog versenyezni? Lehet, hogy ezt is ugyanúgy figyelembe kellene vennünk a patkolási stratégia kialakításakor.

Kíváncsi vagyok a kollégák tapasztalataira. Ti láttok összefüggést a talajváltás és az ín-, szalag- vagy ízületi problémák között? És változtattok-e valamit a patkoláson attól függően, hogy milyen talajon dolgozik vagy versenyez a ló?

Az általam átnézett fontosabb anyagok:

• Parkes, R.S.V. & Witte, T.H. (2015): The foot-surface interaction and its impact on musculoskeletal adaptation and injury risk in the horse
• Rohlf, C.M. et al. (2023): Shear ground reaction force variation among equine arena surfaces
• Hernlund, E. (2016): Sport Surfaces in Show Jumping. PhD thesis, Swedish University of Agricultural Sciences
• Murray, R.C. et al. (2010): Identification of risk factors for lameness in dressage horses
• Murray, R.C. et al. (2010): How do features of dressage arenas influence training surface properties which are potentially associated with lameness?