Az EFFA Educational Eventnek, mely az EFFA tagországok patkolókovács tanulóinak képzése és versenye, idén Koppenhága adott otthont. Hatvan kovács tanuló és kísérőik vettek részt a rendezvényen. A résztvevők Norvégiából, Svédországból, Nagy-Britanniából, Svájcból, Németországból, Máltáról, Hollandiából és természetesen Dániából érkeztek. Hazánkat Kajos Viktória, Bakos Ernő, Blénessy Árpád és Csepi Gábor Pál képviselték a rendezvényen. Kajos Viktória beszámolója következik.

.

Azzal szeretném kezdeni a beszámolómat, hogy köszönetet mondjak Flemming Christensennek, valamint a MAPÉ-nak, hogy lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy kijuthassunk az EFFA Eduactional Eventre. Köszönjük!

Kis hazánkat Bakos Ernő, Blénessy Árpád, Csepi Pál és jómagam képviseltük. A koppenhágai reptérről busz vitt minket a szállásra, egy hatalmas iskolába, ami a tanulás mellett rengeteg szórakozási lehetőséget is biztosít a tanulók számára. Kifogástalan, igényesen kialakított egyágyas szobák fogadtak minket.

Az első este a szervezők üdvözölték a résztvevőket, kilenc ország hatvan patkolókovács-tanulóját, valamint kísérőiket. Számomra nagyon meglepő volt, hogy sok volt a hölgy résztvevő. Itt zárójelben megjegyezném, hogy jó volt találkozni velük, így nem éreztem magamat annyira egyedül. A napot jó hangulatú vacsora zárta.

Másnap három csoportra osztottak minket, mindegyik csoportnak más feladata volt. Nekünk egy nagyon kedves csoportvezető bácsi jutott, aki ugyan jól beszélt angolul, de dán akcentusának köszönhetően nem nagyon értettük, mint is szeretne mondani, így, ahogy ahogy Ernő kadét javasolta,”mentük a csorda után”. Először egy előadásra kellett mennünk, ahol a csikók körmöléséről volt szó, majd a következő foglalkozáson kalapáltunk egy patakutatót.

Ebéd után jött csak a feketeleves: megmutatták, hogyan kell Lateral Extension Hind Shoe-t készíteni. Őszintén szólva csak lestünk… De sebaj, fog ez menni! Ezt követően irány a szállás, ahol a résztvevő országok tanulói néhány percben bemutatták, hogy országukban hogyan zajlik a kovácsképzés. Mi is előadtuk a magunkét, és úgy tűnt, tetszett is közönségünknek. A kiadós vacsorát – ahogy az már lenni szokott – este buli követte.

Szombaton izgatottan vártuk, hogy hol lesz a helyünk, melyik üllőhöz álljunk, de mire észbe kaptunk, már mindenki gyújtott béé (ahogy Kicsi Székely mondaná), így mi is elfoglaltunk egy állást, és indult a tűz. A feladatunk az volt, hogy elkészítsük a Lateral Extension Hind Shoe-t, illetve egy lábat meg kellett patkolnunk gyári patkóval. Minderre 80 percet kaptunk. Sajnos faragtak le az időnkből, mert eredetileg 90 perc lett volna, de az túl soknak bizonyult.

Itt is három csoportra voltunk osztva. Az első etapban volt, a Bakos Ernő – Blénessy Árpád duó. Nagyon ügyesek voltak a fiúk. A második körben a mi dokikánk, Csepi Pali állt üllő mögé. Palitól már megszoktuk,hogy ötvenes pulzussal él mint Marci hevesen, és ez most sem kúszott feljebb neki. A tőle megszokott nyugalommal nekiállt, és csinált egy nagyon jó kis patkolást, meg patkót.

Én a harmadik körben kerültem sorra. Nekem már nem volt lehetőségem lábat választani, abból kellett dolgozni, ami jutott. Nekiálltam körmözni, majd sütném fel, mire odarohan az egyik bíró, hogy ő még nem is nézte meg a körmözésemet… Felsütés után dolgoztam a másik patkómmal. A zömítés megvan, már csak hajlítani kell, meg egy kis nyújtás, meg a falc, meg a szeglyuk, a végén meg a kápa – legalábbis így állt össze a dolog az én fejemben. De egyszer csak szól Ernő, hogy igyekezz, fel kellene szögelni a patkót. Megvolt, akkor hol is tartottam? Kezdtem a hajlítást, már egész meg voltam nyugodva, mikor eszembe jutott, hogy hát a patkolást be kell fejeznem. Utána már csak a patkómmal foglalkoztam. Ahogy körbepillantottam, azt láttam, hogy mindenki előttem járt egy-két lépéssel, ami már nagy előnynek számít. Hát én is belehúztam, és végül kész is lettem időn belül.

Úgy gondolom, ez egy nagyon jó alkalom volt arra, hogy mindenki végiggondolja azt, hogy mit is szeretne a jövőben. Mert őszintén úgy gondolom, hogy kalapálás terén rengeteget kell még fejlődnünk. Nagyon jó volt látni a többieket, hogy ütik a vasat. Az a precizitás, ami már most bennük van, számomra lenyűgöző. A svájciak például egy évben többször is mennek külföldi versenyekre.

Összességében nagyon jó volt, és abszolút hálás vagyok, hogy kijuthattam. Élményekben gazdagodtunk, sokat tanultunk, nagyon jókat kacagtunk – főleg egymáson. Remélem, hogy jövőre is mehetünk.

Kapcsolódó oldalak:

Ösztöndíjjal Dániába >>