A patatályog az egyik a leggyakoribb okozója a lovak akut sántaságának, amivel a lótartók az állatorvosokhoz és patkolókovácsokhoz fordulnak. A patatályog gennyes váladék helyi felhalmozódása a patairha és a szarutok fali, vagy talpi része között. Kezelését illetően a lótartók körében többféle módszer is ismert. Csepi Gábor cikkéből kiderül, melyik a legcélravezetőbb.

.

A patatályog kialakulása

A patatályog általában azért jön létre, mert valamilyen idegen anyaggal kórokozók jutnak a szarutokba (pl. baktériumokkal, gombákkal, trágyával szennyezett, föld, homok, kavics), a talpi-, illetve fali részek alá, egészen az irháig és ott gyulladás kialakulásához vezetnek. Az immunrendszer védekező mechanizmusa és az idegen kórokozók által felszabadított enzimek lágyulásos szövetelhaláshoz és váladékképződéshez vezetnek. A gyulladt terület körül vékony, kötőszövetből álló tok jelenik meg, kialakítva ezzel a tályogot. A gyulladás, valamint a felhalmozódó váladék által a környező szövetekre kifejtett nyomás sántasághoz vezet.

Az idegen anyag rendszerint a következő három út valamelyikén jut a patába:

1. A fehérvonalon lévő folytonossághiány: Az idegen anyag bejuthat egy kis nyíláson, vagy repedésen keresztül bárhol a fali és talpi rész találkozásánál, azaz a fehérvonal mentén, beleértve a saroktámasztók környékét is.
2. Rossz helyen lévő patkószeg: Szegnyomásról beszélünk, amikor a szeg nem hatol be az irhába, hanem közvetlenül mellette, a szarutok-patairha határán helyeződik. Az irhára kifejtett nyomás, a mozgás, valamint a szeg által bejuttatott baktériumok vezetnek a patatályog kialakulásához.
   Előfordul, hogy szegeléskor a ló fájdalmat mutat, jelezve ezzel, hogy a szeg az élő szövetbe hatolt, azonban vér nem jelenik meg. A szeg behatolhat közvetlenül a lemezes irha rétegébe – ekkor a ló fájdalom jeleit mutatja szegeléskor és vér jelenik meg a szeglyukban. Ilyenkor a kovácsnak el kell távolítania a patkót és megvizsgálni azt a pontot, ahol a szeg a patába hatolt. Amennyiben a szeg az irhába hatol, az érintett területet mikroorganizmusokkal fertőzi és tályog kialakulásához vezet – még akkor is, ha azonnal eltávolították, ezért a szeglyukat megfelelően fertőtleníteni kell. Ha a patkószeg a fehérvonaltól beljebb eső területen hatol a patába, a lovat célszerű antibiotikum kezelésben részesíteni a fertőzés megelőzése érdekében.
3. A talpon keletkezett szúrt seb, a szarutok teljes vastagságát érintő repedés: Ha pata talpi felületén éles tárgy hatol be, az tulajdonképpen nem tályog, hanem egy diffúz fertőzés, amit a talpi irhában hoznak létre az idegen test által bejuttatott kórokozók. A fájdalom azonnali és rendszerint három napon belül a fertőzés fellángolása követi. A szarutok teljes vastagságán áthatoló szúrt sérülés mindig állatorvosi beavatkozást igényel.

Előfordulhat az is, hogy nem a szarutokba kerülő idegen anyag miatt alakul ki tályog, hanem a talpat ért hirtelen, intenzív nyomás hatására az irha egy része elhal, és az ott keletkező elhalt szöveteket próbálja a szervezet kilökni. Tipikus probléma lehet ez abban az esetben, ha körmölésnél a talpat túlzottan elvékonyítják. Az ilyen tályogok általában a fehérvonal mentén felszínre törnek, és akár spontán gyógyulhatnak. Viszont ha a feltörés helyén a pata baktériumokkal fertőződik, és a szaru bezárul, akkor már a tályog fent leírt „klasszikus” esete áll fenn.

Fotó: Barsi Zoltán

A tünetek

A legtöbb érintett ló azonnali (akut) sántaságot mutat. A sántaság foka a kezdeti enyhe állapottól egészen a teljesen tehermentesített végtagig változhat. Gyakran a csüdízület magasságában tapintható az ún. digitális pulzus, valamint az érintett pata melegebb az ellenoldalihoz képest. A patkolókovács, vagy az állatorvos a fájdalom helyét a patakutató használatával határolhatja be. Akut sántaság esetén néha a fájdalom az egész talpi felszínen megfigyelhető. Ilyen esetben mindenképp állatorvosi segítségre van szükség a heveny patairha gyulladás, súlyos zúzódás, vagy patacsonttörés lehetőségének kizárása érdekében.

A patatályog kezelése

A patatályog kezelésekor a legfontosabb, hogy elősegítsük a genny eltávozását. Ha a fájdalom helyét sikerült meghatározni, annak közelében a fehérvonalon gyakran megtalálható a tályog járata. Amennyiben a sérülés, vagy a behatolás pontja nem látszik (a szaru rugalmas, így a keletkező sérülések hajlamosak a záródásra), a patára dunsztkötést kell helyezni és naponta cserélni, amíg a szaru fel nem puhul és megjelenik a tályog járata.

Ekkor a kezelést végző szakember a járatot kicsit megnyitja, hogy a váladék eltávozhasson. A váladék elvezetésére, illetve a nyomás megszüntetésére akkora nyílást kell készíteni, ami magától, illetve a szaru rugalmassága végett nem fog bezáródni, így folyamatosan tisztítani, fertőtleníteni lehet a tályogos területet.

Gyakori, hogy a fertőzés mélyen van és elvándorol a fehérvonal mellől a talpi-, illetve a fali szaru alatt. Ezekben az esetekben a fájdalmas tájék meghatározható, de a váladék elvezetése nem lehetséges a fehérvonal mentén. Ilyenkor a patkolókovács a pata falán keresztül készíti el a tályoghoz vezető csatornát.

A tályog kivezetése után a patát Betadine oldattal, kenőccsel, vagy 2 %-os jódoldattal kell kezelni és be kell kötni, amíg a váladékozás meg nem szűnik és a seb ki nem szárad. Ekkor a nyílást az állatorvos, vagy a kovács egy speciális készítménnyel kitölti, ami az érintett területet tisztán tartja és megakadályozza a szennyeződések seben belüli felhalmozódását. A patkolásra csak a teljes gyógyulás után kerülhet sor.

A lovak tetanusz immunstátusza nagyon fontos a patatályog kezelése során. Ha a ló nemrégiben kapott tetanusz vakcinát, megfelelő a védelme. Ellenkező esetben viszont célszerű szérumot adni a neki.

Azt lótartóként is érdemes tudni, hogy semmiképpen sem szabad egy tályogot a talpon keresztül megközelíteni, mert ez a módszer vérzéshez vezet, valamint tartós, nem gyógyuló sebet okozhat a csontfertőzés megnövekedett veszélyével.

Szakszerű kezelés hiányában a váladék utat keres magának a legkisebb ellenállás irányába, az irha és a szarutok között, míg végül a pártaszélen a felszínre tör. Sok lótartó ezt elfogadható gyakorlatnak tartja és megvárja, amíg ez a természetes, ámde rendkívül fájdalmas folyamat végbemegy. Ez az állat számára akár hetekig tartó fájdalmat jelent. A pártaszél menti feltörés egy állandó heghez vezet a patafal mentén, elhúzódó felépüléssel, krónikus váladékozással, ismétlődő tályogképződéssel és a patafal teljes vastagságára kiterjedő repedéssel járhat.

Patkolókovács, vagy állatorvos?

A lótartók gyakran tanácstalanok, hogy az állatorvossal, vagy a patkolókováccsal kezeltessék a patatályogot. A patatályog közvetlenül a szarutok alatt helyeződő, váladékkal telt üreg, amit vékony kötőszövetes membrán határol. Amikor a patkolókovács a fehérvonal mentén a járatot követi és nyílást készít, amelyen át a tályog tartalma kiürülhet, nem hatol be az irha szövetébe. A beavatkozás nem jár vérzéssel, vagy fájdalommal. Olyasmi ez, mintha az ember bőre alól egy szálkát eltávolítanánk.
De láthattuk, hogy szükség lehet tetanusz injekcióra, gyulladáscsökkentő, illetve antibiotikum alkalmazására is, ami pedig az állatorvos szakterülete. A ló és a lótartó érdeke is azt kívánja tehát, hogy az állatorvos és a patkolókovács együtt döntsenek a kezelésről.

Megelőzés

A patatályog kialakulása megfelelő pataápolással megelőzhető. Az erős, egészséges pata kialakításában döntő jelentőségű a megfelelő körmölés. Törekedni kell az erős, szilárd fehérvonal kialakítására, ami ellenáll a szennyező anyagok behatolásának.

A hegyfal megfelelő körmölése esetén alátámasztást biztosít a pata elülső felületének. A saroktámaszokat meg kell őrizni, a sarkokat a nyír alapjáig szabad csak elfaragni. Ez megnöveli a talajjal érintkező felületet, lehetővé téve azt, hogy pata hátulsó része is körülbelül 50 százalékban vegyen részt a súlyviselésben. Konkáv talpi rész kialakítása nem szükséges. A patkó melegen történő feligazítása hasznos lehet a fehérvonal tömörítésében.

Túlzottan megnyúlt pata esetén a hegyfalra ható erő a fehérvonal meggyengüléséhez és kiszélesedéséhez vezet. Ha a sarokfalak túl hosszúak, az azokat ért túlzott nyomás, valamint a fehérvonal gyengülése is okozhatja tályog kialakulását. A szarutok egyéb torzulásai (bakpata, ferde, eltolódott sarokfalak), a patafal elválás (fehérvonal betegség, patarepedés) és az idült patairha gyulladás a fehérvonal folytonosságának megszakadását, vagy gyengülését okozhatják. A túlzott nedvesség, vagy szárazság szintén hozzájárulhat a fehérvonal gyengüléséhez.

A szaru túlzott eltávolítása bevett gyakorlat bizonyos szakembereknél, mivel a hangsúlyt sokszor inkább az esztétikára, mintsem a pata funkcionális szilárdságára helyezik. Ennek veszélyeit már tárgyaltuk.

A lótartó is sokat tehet azzal, ha lova számára megfelelő tartási körülményeket, tiszta száraz almot, vagy beállót biztosít. Száraz időben a pata áztatása, valamint a teljes pata pataápolóval történő lekenése (pl. csukamájolaj és a fenyő kátrány 3:1 arányú keveréke) segítenek a szarutok rugalmasságának fenntartásában.

Fordította: Csepi Gábor, állatorvos, patkolókovács tanuló Fotó: Barsi Zoltán, patkolókovács Forrás: American Farrier Journal, 2007. július.-augusztusi kiadványa, S. O’Grady, állatorvos és patkolókovács írása A cikk megjelent a Lovas Nemzet 2013. augusztusi számában