Alapvetően minden lovas és lótartó tudja, mennyire fontos lova egészsége. És hogy különösen fontos lábai egészsége. De a tudás itt ki is merül, így jobb híján elhiszi azt, amit a lovát körmölő-patkoló szakember mond, legyen az bár szerencsésebb esetben egy szakképzett patkolókovács, vagy az esetek többségében egy olyan önjelölt “kovács”, aki állítólag a nagyapjától, vagy a falu idős kovácsától leste el a szakmát, esetleg a díszműkovácsolásról nyergelt át a patkolásra.
.
Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hazánkban a patkolás-körmölés kicsit olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá. De ha nem is ért, az esetek többségében valami túlmisztifikált dolognak tartják. Abba már csak kevesen gondolnak bele, hogy a patkolókovácsnak majdnem akkora a felelőssége, mint egy állatorvosnak.
A helyzetet az sem javítja, hogy Magyarországon semmilyen rendelet, vagy törvény nem szabályozza azt, ki körmölhet, patkolhat, a kovácsokat sehol nem regisztrálják, sőt felelősségbiztosítást sem szükséges kötniük (ellentétben az állatorvosokkal). Az OKJ-s felnőttképzés jelenleg másfél év alatt elvégezhető, lovas előképzettség nem szükséges hozzá.
Mindezek ellenére a lótartók az esetek döntő többségében más lótartók ajánlásai, vagy éppen praktikus szempontok alapján (földrajzi közelség, ár) választanak kovácsot – olyasvalakit, aki lovuk lábainak épségéért felel. Szinte soha nem firtatják, hogy a kiszemelt szakember rendelkezik-e a szükséges végzettséggel, jár-e rendszeresen továbbképzésekre, van-e felelősségbiztosítása, vagy épp számlaképes-e. Probléma esetén pedig magukra maradnak egy beteg lóval. Ez jóval gyakrabban fordul elő, mint e sorok olvasásakor gondolnánk, és mégis 2012. őszén zárult le az első ilyen kártérítési per:
Csillag 2008-ban került tulajdonosához. Nagyszerűen tudtak együtt dolgozni, így gazdája 2010-ben elkezdett díjugrató edzésekre járni vele. Ekkor tűnt fel, hogy a ló a jobb első lábát kis mértékben kíméli – az állatorvos enyhe patahenger szindrómát állapított meg és korrekciós patkolást javasolt, amivel a probléma jól szinten tartható és a ló sport és hobbi célra még sokáig alkalmas maradhat. A korrekció után a probléma megszűnt, Csillag ismét kiválóan teljesített.
 Képünk csak illusztráció |
Bár a patkolókovács munkájával teljesen elégedett volt, a lótartónak más szakembert ajánlottak. Hiszen „ne hívjon olyan messziről kovácsot, mikor ez helyben van”, ráadásul „a megye legjobb kovácsa”. Az illető patkolt korábban néhány lovat az istállóban, a tulajdonosok nagyon meg voltak elégedve vele, sőt a megye egy neves lovardájában is ő dolgozott. Csillag gazdája így felvette a kapcsolatot egy magát patkolókovácsnak valló kontárral…
Csillag gazdája az első patkolás előtt tájékoztatta az új kovácsot az állatorvosi vizsgálat eredményéről, valamint az addigi patkolási módszerről. A szakember biztosította arról, hogy neki már számos ilyen munkája volt.
A lótartó kezdetben semmi különöset nem vett észre a korábbi patkolásokhoz képest, kivéve, hogy az új kovács nagyon gyorsan dolgozott. Felajánlotta azt is, hogy gördülős patkót készít a lónak – tapasztalatai szerint az sokkal jobb lesz neki. Melegen patkolt, ahogy Csillagot eddig is szokták, a gazdának azonban feltűnt, hogy a kovács a tüzes patkót nagyon hosszú időn át hagyta a patán, ami az egyébként rendkívül nyugodt lóból erős nemtetszést váltott ki: ahogy letette a lábát a földre kapdosta, mintha hűtené. A lótartó rá is kérdezett, hogy rendjén van-e ez így – természetesen megnyugtató választ kapott. A szegelésnél azonban elszabadult a pokol. Az a ló, aki a korábbi patkolásokat végigszundikálta, ezúttal olyannyira ugrált, hogy gazdája csak segítséggel tudta megfogni.
 Képünk csak illusztráció |
Másnap Csillagnak láthatóan fájt a bal első mellső lába: kapart és mintha le akarta volna rázni a patkót. Gazdája látta, hogy nagyon el van szedve a pata, ezért úgy döntött, néhány nap pihenőt ad a lónak. A helyzet azonban csak romlott. Két nap múlva Csillag már kézen vezetve is erősen sántított – ilyet gazdája még soha nem tapasztalt, így kétségbeesve hívta a kovácsot – aki hevesen tagadta, hogy a patkolás okozhatta volna a problémát.
A kihívott állatorvos először hőkamerával vizsgálta meg a ló lábát – a patája szinte lángolt. Helyi érzéstelenítés után eltávolította a patkót – több szeg is meleg volt. A röntgen egyértelműen megmutatta, hogy Csillagnak patatályogja van a patkó vonalában – ezt meg kellett nyitni és kitisztítani. Az állatorvos fájdalomcsillapító- és gyulladáscsökkentő kúrát, valamint boksznyugalmat rendelt.
Mivel a ló másik mellső lábán ekkor még nem mutatott fájdalmat, viszont a pata nagyon el volt szedve, az állatorvos jobbnak látta rajta hagyni a patkót. Emellett javasolta a lótartónak, hogy tájékoztassa a kovácsot, mert a történtekért neki kell vállalnia a felelősséget.
Gazdája az állatorvos utasításának megfelelően ápolta Csillagot, és reménykedve várta a napot, amikor több hetes bokszpihenő után végre sétálni viheti lovát – még ha csak vezetőszáron is. Ekkor jött azonban a következő döbbenet: a ló másik elejére is erős fájdalmat mutatott, ami korábban nem derült ki, hisz’ egész nap a bokszban állt.
 Képünk csak illusztráció |
Másnap ki kellett hívni Csillaghoz az állatorvost, mert a ló sokat feküdt. Megpróbálták kézen sétáltatni, de pár lépés után lecövekelt, és nem lehetett megmozdítani. Csak állt és rogyadozott… Arra már esély sem volt, hogy ilyen állapotban beszállítsák az Üllői Nagyállat Klinikára. Egy erős fájdalomcsillapító után sikerült Csillagot visszavinni a bokszba – szinte szó szerint: egy-egy ember a két mellső lábát rakosgatta, egy harmadik pedig a hátulját vitte a vállán. Gazdájának majd a szíve szakadt meg.
Az állatorvos megállapította, hogy a jobb patából ered a rendkívül heves fájdalom. Azonnal eltávolította a patkót és röntgent készített. Kiderült, hogy a patkó vonalában óriási tályog alakult ki, praxisában az utóbbi évek legnagyobbja. Ezúttal is elmondta, hogy egyértelműen a helytelen patkolás okozta a problémát és kiállított erről egy részletes szakvéleményt is.
Ezt a tályogot mérete miatt már csak gyógykörmöléssel lehetett eltávolítani – ezt a műveletet egy harmadik, szakképzett kovács végezte. Amikor először megnézte Csillag patáját, csak ennyit tudott mondani a gazdájának: „menjen haza imádkozni a lováért”. Elmondta: a kontár jól megszedte, majd „megsütötte mint a disznót”, rátette a felhajlított patkót, amihez a patát nem igazította hozzá; ha valaki tályogot akar okozni, hát azt így kell csinálni. Ismét teljes boksznyugalom következett vattával bélelt patacipőben. A következő hónapban szigorúan patacipőben ugyan, de Csillag kijárhatott egy külön neki kialakított kültéri bokszba levegőzni, a rákövetkezőben már puha talajon sétálhatott.
 Képünk csak illusztráció |
A kontár természetesen elzárkózott a felelősség elől. Mivel sem a szép szó, sem a peren kívüli megegyezést célzó ügyvédi megkeresés nem vezetett célra, Csillag gazdája a tanúkkal, röntgenfelvételekkel és szakvéleményekkel felfegyverkezve 2010 őszén kártérítési pert indított – az első patkoláshoz kapcsolódó kártérítési eljárást kis hazánkban.
Az első olvasatra is egyértelmű szituációból két évig húzódó per lett. A hosszadalmas és költséges eljárás végén a bíró 70 százalékban a kovácsnak ítélte a felelősséget, így Csillag gyógyíttatásának költségeit 70 százalékban neki kell fizetni. Az mind a mai napig nyitott kérdés, hogy miért nem 100%-ban. Talán sejthetjük az indokot a bíró egy kérdése alapján, melyet Csillag gazdája valószínűleg soha nem fog elfelejteni: „Mondta Önnek a ló, hogy szenved?”
A cikk megjelent a Lovas Nemzet 2013 januári számában
Csillag majd’ egy év viszontagság után folytathatta életét boldog hobbilóként, az állatorvosok és patkolókovácsa áldozatos munkájának, valamint gazdája és a lovarda személyzetének gondos, éjt nappallá tévő ápolásának köszönhetően egészséges és lovagolható. Sajnos nem minden sorstársa ilyen szerencsés.
Csillagot a kontár tevékenysége előtt, majd azt követően is szakképzett kovácsok patkolták, akik mindketten tagjai a Magyar Patkolókovácsok Egyesületének. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy szakképzett, számlaképes szakemberek, akik rendszeresen továbbképzéseken vesznek részt.
A MAPE 2006 tavaszán magyar patkolókovácsok egy kis csoportjának szerveződésével jött létre, a tagok száma mára meghaladja az ötvenet. Célja a patkolókovácsok érdekvédelmére, a szakma rangjának újbóli megteremtése felelősségbiztosítási rendszer kialakítása, informatikai háttér és a patkolókovács mesterséget folytatók szakmai adatbázisának kialakítása, folyamatos kapcsolattartás az állatgyógyászati intézményekkel, szakhatóságokkal, szakemberekkel, nemzetközi patkolókovács szervezetekkel és kamarákkal, valamint a hazai kovácsképzés fejlesztése, és nem utolsó sorban: szervezett fellépés a patkolókovács szakmában tapasztalható fekete munka és kontár tevékenység hatékony visszaszorítása érdekében.