Avagy hogyan dolgozzunk harmóniában a lovakkal? – Rábaközi Sándor írása.

Előző cikkemben a csikók első körmöléseinek lélektanáról vetettem papírra néhány gondolatot, most folytatnám a felnőtt lovaknál tapasztalt problémák korrigálásával. Ezúttal is az elmúlt két évtized saját tapasztalataiból merítek. .

Bizony a mai napig rengeteg esetben találkozom az emberi gyakorlatlanság és tudáshiány miatt rosszul képzett lovakkal. De miért is alakult ez ki?

A lótartási kultúra, a tulajdonosi háttér gyökeresen megváltozott az elmúlt évtizedekben. Rengeteg lovas centrum jött létre, jobbnál jobb feltételeket biztosítva a lovak és lovasok számára, ami nagyban segíti lovaskultúránk fejlődését, de a működtetéshez a hozzáértő szakembereket nem mindig sikerül megtalálni. Pedig sok ember választja maga, vagy gyermeke számára hobbiként a lovakkal való időtöltést, őket pedig megbízható gyakorlati tanácsokkal kellene, hogy ellássák azok a szakembereknek, akik ezeken a lovas centrumokban dolgoznak.

Sokszor találkozom olyan emberekkel, akik életük álmát vagy épp gyermekükét tudták valóra váltani azzal, hogy lovat vásároltak. Legtöbben bértartásban helyezik el kedvenceiket, kevesebben vannak, akiknek lehetőségük van arra, hogy saját maguk gondozzák lovaikat. Ami közös a két táborban, hogy gyakorlat híján saját maguk próbálják elsajátítani a lótartás csínját-bínját, és sokszor komoly tanulópénzt kell fizetniük. Túl gyakran hallom: „Nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet!”

Kedves Olvasó, épp ezért olyan gyakorlati tanácsokkal szeretném megkönnyíteni a dolgodat a patkolás-körmölés területén, amit ha beépítesz a mindennapi rutinba, könnyebben boldogulsz majd lovaddal a későbbiekben, és nem utolsó sorban sok-sok kellemetlen meglepetéstől kímélheted meg magadat.

A legelső feladat lovad együttműködővé és engedelmessé tétele a tőle kért feladatok végrehajtásában. Itt elsősorban a lábak feladását értem, hiszen a paták pucolását minden nap el kell végezned. Fontos, hogy a lábak felvételét oly módon végezd, hogy az a lónak ne járjon kényelmetlen testhelyzetek elviselésével. Tapasztalatom szerint azon lovak számára, amelyekkel rendszeresen foglalkoznak, nem okoz gondot az együttműködés és lábaik feladása néhány percen keresztül.

Az első láb felvételénél egyik kezeddel nyúlj lovad könyökéhez és válladdal nyomd meg a vállát, ezzel elősegítve, hogy súlyát áthelyezze a másik oldalra, majd másik kezeddel a csüdízületnél megfogva emeld fel a lábát. Semmi esetre se húzd ki túlságosan oldalra, mert az ízületek a láb túlzott oldalirányú elmozdítását nem teszik lehetővé. A szarutok oldalról a könyök vonalában, függőlegesen pedig attól lefelé helyezkedjen el. Ha végeztél, finoman tedd le a ló lábát, ne ejtsd le a kemény talajra.

A hátsó láb felvételekor szintén fontos az ellenkező oldalra való testsúlyáthelyezés, ezt a csípőízület finom nyomásával érheted el. Majd szintén a csüdízületnél megfogva a ló hasa irányába emeld meg a lábat, ilyenkor láthatod, hogy lovadnak melyik a kényelmes egyensúlyi állapot. Innen már csak lassan hátrafelé kell húznod a lábát, nem túl magasra emelve. Itt is kerüld a hirtelen mozdulatokat, a láb rángatását, feszegetését, mert ha lovad megijedne, könnyen kárt tesz benned, vagy saját magában.

A lovak számára ez a folyamat rövid idő alatt olyannyira automatizálódik, hogy mikor közeledsz a lábhoz, már át is helyezi a súlypontját a teherviselő oldalra, és emeli is az általad kért lábát.

Hogy miért is fontos ez a patkolókovácsok szempontjából? Mert amelyik lóval így foglalkozik a tulajdonosa, az vélhetően a patkolásnál is problémamentesen fog együttműködni, megkönnyítve ezzel a munkát. A ló szempontjából pedig ez a pata alaposabb, gondosabb ellenőrzését, egészsége megóvását jelenti.

Előfordulhatnak olyan nem kívánt folyamatok, változások a szarutoknál, amelyek időbeni felismerése és kezelése megelőzheti a súlyosabb problémák kialakulását – gondolok itt elsősorban a nyírrothadásra, a patatályogra, a kisebb-nagyobb repedések, letöredezések észrevételére és kezelésére.

A rendszeres pataszabályozás és a patkolás fontosságát most nem hangsúlyoznám ki, számtalan írás született már e témában, ezért maradjunk inkább a gyakorlati tanácsoknál és hasznos praktikáknál.

Kezdeném a patkolási helyszín helyes megválasztásával, ami már önmagában is meghatározhatja lovad viselkedését. Ez így első hallásra furcsának hangzik, de ha abból indulunk ki, hogy a lovak társas lények és nem szeretnek elszakadni a társaiktól, akkor mindjárt érthető a probléma. Tehát lehetőleg olyan helyet válassz, ahol láthatja a többieket, vagy egyszerűen köss mellé vagy a közelébe egy másik lovat, így válhat egy ideges lóból egy csapásra nyugodt állat.

Az egyik legfontosabb dolog a következőkben a stresszmentes viselkedés fenntartása a munka alatt, aminek óriási jelentősége van a ló nyugalma és a patkolókovács hatékony munkavégzése, valamint mindkettőjük testi épsége érdekében. Aki kiabál, hadonászik, kapkod, a ló feje előtt mutogat, az maga okozza a problémát, ráadásul a lótól azt várja el közben, hogy maradjon nyugodt. Pedig miközben ő maga egész lényével azt sugallja, hogy az állatnak semmi oka nyugodtnak maradni.

Számomra a lovakkal való mindenféle munkának van egy lélektana, ami alapvetően meghatározza a különböző viselkedésformákat. Ez nem csak lovakra, hanem az emberi kapcsolatokra is vonatkoztatható, hiszen én sem szeretek üvöltöző, erőszakoskodó embertársaimmal kapcsolatokat fenntartani még öt percre sem, nemhogy egy órára vagy kettőre. A lovak törzsfejlődésük során kifinomult, az emberénél sokkalta érzékenyebb hallásra tettek szert, ezért tartom az egyik legfontosabb dolognak a normál hangvételű kommunikációt a munka folyamán. Természetesen ha indokolt a figyelem, vagy épp fegyelem szempontjából a hangod felemelése, tedd meg.

Sajnos nem mindig van dolgom olyan lovakkal, melyek maradéktalanul együttműködőek lennének a lábaik feladásánál, itt elsősorban a múltban elkövetett nem szakszerű hozzáállásból adódik a legtöbb probléma, ritkábban a lovak rossz természetéből. Hogy miért is alakulnak ki ezek a problémák?

Mint arról szó esett már ebben a cikkben, sokszor tapasztalom, hogy olyan emberek veszik körül a lovakat, akik nem rendelkeznek kellő türelemmel, szaktudással és a munkájuk során nem úgy bánnak az állatokkal, ahogy az elvárható lenne, ennek következtében a lovak is rossz viselkedési formákat vesznek fel. A legjobb persze a megelőzés, de ami elromlott, az legtöbbször javítható is kellő türelemmel és szakszerű hozzáállással.

Persze találkoztam már olyan lovakkal is, amelyek természetüknél fogva nem, vagy kevésbé hajlandóak az együttműködésre, és a fegyelmezés hatására rosszabb lett a viselkedésük, mint előtte. A pataápolást ilyenkor sem lehet megkerülni. Ebben az esetben próbálok gyorsan és kellő óvatossággal dolgozni, esetleg valamivel lekötni a ló figyelmét. Ha nincs más megoldás, a patkolás-körmölés során az állatorvos alkalomszerűen beadhat nyugtató pasztát, extrém esetben pedig valamilyen vénás nyugtatót a lónak, de ezek használatát hosszabb távon mindenképp elkerülném, mert ha csak ezek használata mellett lehet csak patkolni, körmölni egy lovat, az ritkán alkalmas egy hobbilovas számára. A kényszerítő eszközöket és módszereket, valamint az agressziót alkalmatlannak tartom arra, hogy nyugodt szituáció teremtsünk, tapasztalatom szerint az ilyen módszerek soha nem célravezetők.

Munkám során sok emberrel találkozom, akik megjegyzik, hogy a lovak milyen nyugodtan tűrik a patkolást, mennyire együttműködőek. Nekik viccesen azt szoktam mondani, hogy ez azért van, mert relaxációs patkolást végzek és a munka végén keltem csak fel a lovakat. Őszintén kívánom, hogy Neked, kedves Olvasó és lovadnak is hasonló élmény legyen a pataápolás.

Írta: Rábaközi Sándor
Megjelent a LovasNemzet Magazinban

Kapcsolódó cikkek:

A csikók körmölésének pszichológiája – stresszmentes pataszabályozás a kezdetektől >>