Grant Moon hatszoros világbajnok, a világ leghíresebb kovácsa március elején hazánkba látogatott, hogy a Magyar Patkolókovácsok Egyesülete és a Weiss-Horváth Kft. által szervezett továbbképzésen előadást tartson hazai kovácsoknak és állatorvosoknak az üllői Nagyállat Klinikán.
Természetesen lehetetlen visszaadni mindazt, amit a jelenlévők láttak és hallottak a két nap folyamán. Grant számos olyan apró trükköt és fogást mondott el és mutatott be, amit hallgatói már másnap beépíthettek munkájukba, hogy időt, energiát spóroljanak és még jobban végezzék a munkájukat. A mi feladatunk azonban, hogy megpróbálkozzunk a lehetetlennel is, így az elhangzottakat a következő hetekben több részletben elolvashatjátok itt, a MAPE.hu oldalain.
Grant Moon – a kovács, akinek két élete van
Grant Moon
Bár igazi híresség a patkolókovácsok között és a nemzetközi lovasvilágban, idehaza csak kevesen ismerik a nevét, még kevesebben munkásságát.
Grant Moon Angliából származik, egy olyan országból, ahol nagyon erősek a szakma hagyományai, szervezetten folyik a patkolókovácsok képzése és továbbképzése, adottak a szakma törvényi keretei. 16 éves korában lett tanonc Steve Langford AFCL mellett, aki maga is eredményes sikeres versenyző is volt. Grant már ekkor kipróbálta magát különböző kovácsversenyeken.
Hosszú éveken át élt és dolgozott az Egyesült Államokban. Díjlovakat, ugró- és westernlovakat patkolt a déli államokban, valamint Brazíliában. A dél-amerikai országban tartotta első konzultációit és szemináriumait. Számos kiváló lovat patkolt, köztük világbajnokságokon és olimpián indulókat.
Keresztül-kasul bejárta a világot, 36 országban patkolt és tartott szemináriumokat. 33 éve patkol, 25 éve dolgozik a Mustad kötelékében. Most negyedik alkalommal járt Magyarországon. Évente körülbelül 50 hasonló szemináriumot tart – hihetetlen lelkesedéssel és energiával, amivel egyszerűen megfertőzi hallgatóságát is.
Hatszor volt világbajnok Calgaryben – ebből ötször egymást követő években; öt alkalommal volt második helyezett – vagy ahogy ő fogalmazott: „első vesztes”.
Ma már nem patkolókovácsként, hanem tanácsadóként dolgozik olyan lovak mellett, akik nem feltétlenül sánták, de valamiért nem teljesítenek megfelelően. Az a feladata, hogy a lovassal, a ló saját kovácsával és állatorvosával együttműködve megoldja a problémát. Nagyon fontosnak tartja a csapatmunkát, azt, hogy a lovak körül dolgozó szakemberek folyamatosan kommunikáljanak egymással.
24 éve nős, két lánya van – saját bevallása szerint a család a legfontosabb az életében. Három lovat tartanak, így Grant nem csak a munkája során találkozik lovakkal: a felesége díjlovas, a gyermekei pedig hobbilovasok. Ez utóbbit nem volt egyszerű elfogadnia, mert Grantnek a vérében van a versenyzés. Maga is díjugrató versenyző volt, mielőtt kovácstanoncnak állt volna.
És hogy mit csinál egy igazi „kovácsceleb”, amikor nem a lovak és a családja köti le az idejét? Nos, két hotelt igazgat odahaza Angliában…
Grant Moon szereti a munkáját, saját bevallása szerint jó érzés számára, hogy adhat, átadhatja tudását, visszaadhat valamit az ágazatnak. Akik ott voltak a továbbképzésen, érezték is azt a lelkesedést, ami egyszerűen sugárzik Grant személyiségéből.
Hogy mi lehet Grant Moon mottója, ami meghatározza a mindennapi munkáját? A műhelye falán lóg egy tábla, amin három betű áll: NGE, vagyis never good enough (soha nem elég jó). Ez nap mint nap figyelmezteti arra, hogy van még mit tanulnia hogy javítania kell a hibáin.
Az alapok Grant Moontól
A lovak sportolók, sőt: élsportolók. Sokszor többet is megtesznek, mint amit kellene. Viszont a ló nem beszél, csak kompenzál – a lovas pedig meglepődik, amikor sporttársa lesántul. Pedig ott vannak az apró figyelmeztetések: ha a ló egyik napról a másikra megtagad bizonyos ugrásokat, vagy mozdulatokat, ha az egyik kézre nem dolgozik úgy, mint korábban. Már ezekre az apró jelekre oda kell figyelni és nem szabad kivárni, amíg súlyosbodik a probléma. Éppen ezért fontos a lovassal való kommunikáció, hiszen ő minden nap látja a lovat, ő az, aki észreveszi, ha nem úgy megy a munka, mint kellene. Kérdezzétek őket, kérjetek visszajelzést. Visszajelzésük nem szemrehányás, hanem hasznos információ.
A sport feltétlen egészséget, sántaságmentességet kíván, ez pedig – különösen az élsportban dolgozó lovak esetében – nem mindig és nem maradéktalanul lehetséges.
A kovácsoknak és a lovasoknak is meg kell tanulniuk, mennyire fontos a rendszeresség, a körmölések, patkolások rendszeressége. A túlságosan lenőtt szaru stressz a lónak, stressz a lábaknak. Nem kell megvárni, amíg elhasználódik, vagy leesik a patkó, ne várjanak 7-8 hetet két patkolás között! A 4-5 hetenkénti körmölés és patkolás lenne az ideális. Ez éves szinten minimális többletkiadást jelent, de hatalmas könnyebbség a lónak, ami a mindennapi munkában is meglátszik.
A kovács mindig a ló kényelméért, jólétéért patkol. Az a cél, hogy munkájával segítsen elkerülni a sérüléseket és hozzájáruljon, hogy a ló a maximumot hozhassa ki magából.
Nincs két egyforma ló, nincs két egyforma eset. A jó kovács ezért nem másol, hanem gondolkozik, nem megszokásból dolgozik, hanem minden egyes lóra rászánja az időt. A legapróbb változásokat is észre kell vennie és korrigálnia.
A jó kovács ismeri a saját hibáit, törekszik a tökéletességre, kritikusan szemléli az elvégzett munkát, és kijavítja, ha valamit elrontott. Ellenkező esetben a ló akár 6-8 hétig is kénytelen együtt élni azzal a hibával…