Május 9. és 13. között Budapest adott otthont az öttusa világkupának. 28 ország 160 versenyzője érkezett a fővárosba, hogy megméresse magát vívásban, úszásban, futásban, lövészetben, valamint lovaglásban. Magyar versenyzőink kiválóan szerepeltek.

De ezúttal kivételesen nem a sportolóké, hanem a lovaké, illetve patkolókovácsuké lesz a főszerep. Az öttusalovak patkolókovácsa, valamint a világkupán ügyeletes patkolókovács ugyanis a MAPE egyik tagja, Dezső Gergely volt.

.

Dezső Gergely: földrajz-rajz szakos tanár, lótenyésztő, patkolókovács és lovasoktató 1993-tól 1997-ig az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola hallgatója, ekkor már lovagol és egyre inkább érdeklődik a patkolás iránt. Miután 1998-ban lediplomázik, a galopp pálya kovácsműhelyében kezdi tanulni a mesterséget. 2000-ben végez patkolókovácsként a Nemzeti Lovarda által szervezett tanfolyamon, és önállóan kezd dolgozni ugyanott. 2002-ben lótenyésztő szakmérnöki másoddiplomát szerez a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karán, és még ebben az évben elvégezi a lovasoktatói tanfolyamot is. A Magyar Patkolókovácsok Egyesületének tagja. 2006 óta mint gyakorlati oktató vesz részt a magyarországi patkolókovácsok képzésében és részt vállalt a tankönyv elkészítésében is.

A versenyen rajthoz állított 24 lóból 16 a Nemzeti Lovardából érkezett, őket folyamatosan Gergő patkolja, a többieket Székesfehérvárról hozták a fővárosba erre a néhány napra. A lovakat a Honvéd lovarda területén felállított mobilbokszokban helyezték el, a melegítőpálya is itt kapott helyet, míg a verseny a szomszédos Akadémia Parkban zajlott.

Nem könnyű az öttusalovak élete, hiszen sokféle, különböző lovastudással rendelkező lovassal találkoznak – és el kell ismerni, hogy nem mindegyiküknek a lovaglás az erős száma. Egy ló egy versenynapon két versenyzővel is rajthoz áll.

Mintegy 30-35 olyan öttusaló van az országban, akiket be lehet vetni ilyen versenyeken. Az ilyen jól bevált lovak hosszú évekig segítik a sportolókat, és nyugdíjas éveiket nem ritkán valamelyik öttusázó tulajdonában töltik.

Gergő szerint az öttusaló külön kategória. Azt is elárulja, hogy érdemes a versenyeken a lovak teljesítményét a lovastól függetlenül is figyelni, akkor láthatjuk igazán, hogy mennyire rutinosak ezek a lovak, milyen sokat segítenek a sportolóknak.

A versenyen résztvevő lovak napi rendszerességgel vannak lovagolva, az öttusa-utánpótlás is rajtuk edz és tanul. Mivel geotextiles pályán dolgoznak, általában csak két lábra vannak patkolva, de a mostanihoz hasonló kihelyezett versenyekre már négy patkóval érkeznek.

Hogy pontosan hogy is vannak patkolva? Gergőt idézve: „biztonságosan”. Se túl szűkre, se túl bőre. A lényeg, hogy minimális legyen a patkó elhagyásának esélye. Persze ismeri a lovakat, tudja, melyiknél fordulhat elő, hogy esetleg lelépi a vasat. Van néhány ló, akik speciális patkókat kapnak, de legtöbbjük semmilyen különleges megoldást nem igényel. Az alapvető fiziológiás működést kell figyelembe venni náluk is, szépen, alaposan körmölni, ahogy az meg van írva.

Az edző a patkolókovácsot már az előkészületekbe is bevonja, hiszen a hátsó patkókat időben fel kell ütnie. A versenyre vitt lovak listája azonban az utolsó percig változhat – és változik is általában -, így a kovács sem unatkozik.

Alapvetően kétféle ügyelet van: vagy sok patkó lehullik, vagy semmi teendő nem adódik. Ha hullanak a patkók, a kovácsnak észnél kell lennie, mert egy-egy ló két pályára lépése között nem telik el túl sok idő, hamar újra kell patkolni a lovat, hogy a versenyzők időben melegíthessenek és pályára lovagolhassanak.

A lovak bal első patájukon is számozva vannak

Az öttusaversenyek sajátossága egyébként, hogy a lovak nem csak az izzasztójukon vannak számmal jelölve, de a bal első patájukon is, így mindenki könnyen megtalálja a neki kisorsolt hátast.

De nem csak a lehulló patkók és / vagy versenyzők tesznek emlékezetessé egy-egy versenyt a patkolókovács számára. Gergő számára az egyik legemlékezetesebb VK forduló a budapesti Szoborparkban volt néhány évvel ezelőtt. A rendezők és versenyzők őszinte megdöbbenésére a mobilmedence egyik sarka kihasadt, ez majdnem meghiúsította az úszást. A lovas számhoz sok lovat béreltek a szervezők, akiket ott a helyszínen kellett négy lábra patkolni.