Ha valaki a 18. század végén – 19. század elején Franciaországban mesterkovács vizsgát akart tenni, hogy önálló műhelye lehessen, alapos szakmai ismeretekkel kellett rendelkeznie, ráadásul anyagilag is komoly megterhelést jelentett a vizsga. A vizsga menetét egy 1773. március 16-i parlamenti jegyzés írja le.

Ahhoz, hogy megértsük, pontosan milyen szerepet is töltöttek be és hogyan dolgoztak a napóleoni seregek patkolókovácsai, nézzünk szét először a korabeli Franciaország kovácsműhelyeiben.

„A lovas csak a lovának élhet, aki a lába, a biztonsága, a büszkesége, a becsülete és a jutalma” – mondta A.F. De Brack tábornok, aki nagyon sokat tett a lovakért és a patkolókovácsokért. Napóleon a lovak használatát is részletesen megszabta és a francia lovasság szabályzatában fektette le. A normákat pedig teljesítményvizsgálatok segítségével határozták meg.

Napóleon taktikája a gyorsaságra épült, a 18-19. század fordulóján pedig a gyorsaság egyet jelentett a lóval. A lovasság ereje a gyors lerohanásban, villámgyors csapásokban volt, a győzelem szempontjából döntő fontosságú hadtestnek számított, ami nem létezhetett a patkolókovácsok munkája nélkül.

Mióta az ember megszelídítette a lovakat, azóta egyet jelentettek a háborúval – egészen a robbanómotor megjelenéséig. Ha összeszámlálnánk az emberiség történelme alatt a háborúban elesett lovakat, valószínűleg hihetetlen számot kapnánk. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a robbanómotor megjelenéséig a ló olyannyira fontos tényező volt, mint manapság a devizaárfolyamok, a kőolaj világpiaci ára, vagy a zökkenőmentes energiaellátás.