Egy internetes fórumon kibontakozott szakmai eszmecsere kapcsán merült fel a patkolni, vagy nem patkolni, fájdalmat csillapítani, vagy sem, vagyis átfogóan a “hagyjunk mindent a természetre, vagy avatkozzunk közbe” problémaköre.

És ahogy ma ezen töprengtem lovaglás közben, arra gondoltam, ennek kapcsán megosztanám veletek a mi személyes történetünket. Az alábbi sorok 2010-ben születtek.

A Weiss-Horváth Kft. sok szeretettel meghívja a Magyar Patkolókovácsok Egyesületének tagjait a 12 éves fennállása alkalmából 2013. június 7-én, pénteken megrendezésre kerülő szakmai napra.

A rendezvény meghívott előadója Christoph Müller lesz a Mustad képviseletében. Sor kerül két ló bemutató patkolására, valamint a részvevők megtekinthetik és kipróbálhatják a legújabb üllőket, üllőasztalokat, kemencéket.

Bizonyára sokan találkoztatok az elmúlt hetekben az üllői Nagyállat Klinika dolgozóinak segítségkérésével: “Riadó névre hallgató páciensünknek segítségre van szüksége. A 3 éves csődör nemrég még reményteljes sportkarrier előtt állt, most azonban súlyos tüdőgyulladásban szenved. Hosszantartó, költséges kezelésre, esetleg műtétre is szüksége lehet, de gazdái lemondtak róla, mi pedig nem tudjuk a kezelés teljes költségét önerőből előteremteni. A Ti segítségetekkel azonban adhatnánk neki még egy esélyt. Szeretnénk segíteni ezen a fiatal ménen, de a Klinika költségvetéséből ezt sajnos nem tudjuk finanszírozni, ezért fordulunk Hozzátok.”

Azt már számos esetben láthattátok, hogy a MAPE patkolókovácsai segítenek, ahol tudnak. Most sem volt ez másképp.