Az ortopéd patkolásról

csiko1-250Mi az az ortopéd patkolás? Milyen esetekben és meddig alkalmazható, ki végezheti? Létezik külön gyógykovács? A lovak terápiás patkolásáról Ormándi Zsolt patkolókováccsal, a Magyar Patkolókovácsok Egyesületének elnökével beszélgettünk.

.

Mikor beszélünk ortopéd patkolásról?

Ormándi Zsolt: Minden patkolás ortopéd jellegű, hiszen nincs tökéletes ló. Minden ló saját, egyéni konformációval, lábállással rendelkezik. Az anatómia könyvekben látott ábrák egy átlagos, ideális képet mutatnak, de ettől minden ló eltér. Az ilyen eltérések széles skálán mozognak és egy bizonyos mértékig teljesen egészségesnek tekinthetők.

De valójában akkor beszélünk terápiás, vagy ortopéd patkolásról, ha a ló valamilyen egészségügyi problémája, betegsége miatt van szükség speciális megoldásokra, például egy ínsérülés, vagy egy savós patairha-gyulladás rehabilitációja során.

Míg a normál szaruszabályozás és patkolás feladata, hogy az adott lovat és az adott lábat egyensúlyba helyezze, az ortopéd patkolás kibillenti a lovat ebből az egyensúlyból a gyógyulás kedvéért. Ennek megfelelően ortopéd patkolás csak átmeneti lehet, egy, maximum két patkolás erejéig, a gyógyulásig alkalmazható.

csiko790

A konformáció veleszületett dolog?

Ormándi Zsolt: Részben igen, részben nem. Egy csikó esetében meghatározó az első hat hónap, ekkor még megfelelő szabályozással alakítható a lábszerkezet. Hat hónapos korig azonban lezárulnak a lábvég csüd alatti csontjainak növekedési zónái, onnantól kezdve a konformáció már adott. A lábvég korrekciója ilyenkor már tilos, hiszen a már kialakult ízületeket csak túlterhelni lehet, alakítani nem. Ekkor csak annyit tehet a patkolókovács, hogy megfelelő szaruszabályozással kényelmesebbé teszi a lónak a mozgást.

Ha viszont időben elkapjuk a problémát, valóban csodát lehet tenni. Ma már nagyon nagy a patkolókovácsok és állatorvosok mozgástere: néhány napos kiscsikóknál ragasztott patacipőkkel néhány nap alatt hatalmas változást tudunk elérni. Olyan csikókat tudunk megmenteni, akik enélkül halálra lennének ítélve. Minél korábban kezelésbe veszi a patkolókovács a lábállási rendellenességgel rendelkező csikót, annál nagyobb az esély, hogy sikerül teljesen rendeznie a helyzetet.

De akár egy veleszületett bakpatás vagy mankós állás is tökéletesen gyógyítható egy kisebb műtéti beavatkozással. Fontos tehát, hogy a lótartók mielőbb vegyék fel a kapcsolatot az állatorvossal és patkolókováccsal, ne abban bízzanak, hogy majd kinövi a csikó és ne is írják le azonnal, mondván, hogy ez a csikó menthetetlen.

ortopedmontazs790

És később?

Ormándi Zsolt: A konformáció felnőtt lónál jó esetben állandó, kevésbé ideális esetben romlik. A normál szaruszabályozás és patkolás feladata, hogy az adott lovat és az adott lábat egyensúlyba helyezzük. Nagyon lesarkítva azt mondhatnám, hogy a patkolókovács és az állatorvos napi szinten azon dolgozik, hogy minél tovább megőrizze a ló egészségét. A lovas és a ló által végzett napi munka viszont pont ez ellen hat.

Mi a teendő, ha megtörtént a baj és valamiért lesántult a ló?

Ormándi Zsolt: Ha egy lónak valamilyen problémája van, mindenekelőtt diagnózisra van szükség, mielőtt bármibe is belekezdenénk. Ha tehát van egy sánta lovam, felesleges a legdrágább, legkülönlegesebb terápiás patkót mindenféle szilikonnal és betéttel alátenni csak azért, mert már más lónál is nagyon jól működött. Diagnózis nélkül ez felesleges időpocsékolás és pénzkidobás, mert egészen egyszerűen nem látunk bele a ló lábába.

Az első lépés tehát egy megfelelő, láb- és sántaságspecialista állatorvos által felállított diagnózis. Diagnózis nélkül ne kísérletezgessünk, mert nincs értelme. „Az előző lónál is sikerült és működött” – hozzáállással pedig nem is szabad nekifogni. Ha egy patkolókovács így dolgozik, az nagy probléma. A gond ugyanis mindig ott kezdődik, amikor kétségek nélkül biztosak vagyunk valamiben. Mert nincs biztos megoldás mindenre. Nem lehet egy adott problémát minden lónál ugyanúgy megoldani, hiszen minden ló más és más. Beleszólnak a dologba a saját, egyéni konformációja mellett a tartási körülményei és a végzett munka.

Nem lehet eleget hangsúlyozni az állatorvos, patkolókovács és lótartó közötti folyamatos kommunikáció fontosságát sem – különösen, ha egy problémás lóról van szó. Fontos ugyanakkor, hogy az állatorvos és a patkolókovács közvetlenül, és ne a lótartón keresztül kommunikáljanak, mert a közvetítő bevonásával csökken és torzul az információ. Minden patkolókovács számtalanszor hallott már olyat, hogy a lónak „elszakadt az ínszalagja”, vagy „valami ott kívül kicsit fáj neki”, „az első térdénél”. Ilyenkor bizony joggal feltételezzük, hogy a diagnózis fontos pontjai veszek el a kommunikáció során.

Ha megvan a diagnózis, a második lépés az, hogy a patkolókovácsnak legyen egy koncepciója: mit akar elérni? Merre fogja eltolni az egyensúlyt? Mely anatómiai képletek munkáját akarja könnyíteni mely képletek kárára, és ezt hogyan szeretné elérni.

Azt szoktuk mondani, hogy nincs ingyen ebéd: ha egy anatómiai képlet működését könnyítjük, azzal egyidejűleg fokozott terhelésnek teszünk ki egy másikat. Minden módosításnak van pozitív és negatív hatása. Ehhez hozzáadódik a ló egyéni konformációja, a tartási körülményei, a végzett munka ideje és intenzitása, a talaj, amin a ló él és a talaj, amin dolgozik.

Fontos kiemelni, hogy az egyensúly eltolása és a képletek tehermentesítése a szarufaragással történik. A patkó feladata az, hogy védje az ily módon megkörmölt szarutokot, és a kívánt módon megváltoztassa a szarutok és a lábvég terhelését. Ez az ortopéd patkolás lényege.

A patkolókovácsnak ugyanakkor figyelembe kell vennie, hogy minden módosításnak más a mechanizmusa kemény és más puha talajon. Nem mindegy tehát, hogy hol és mennyit fog állni és dolgozni a ló.

Ezért ha ortopéd patkolásról beszélünk, mindig fel kell állítani egy tervet, hogy pontosan hogyan történik a ló rehabilitációja, hol és hogyan lesz tartva és így tovább. Utóbbi azért is fontos, mert előfordul, hogy a tartási hely adottságai miatt (pl. sáros karám) patkót akár nem is tudunk felütni. Ilyenkor a megfelelő körmölés is sokat segít. Ezt a tulajdonosnak és az állatorvosnak is figyelembe kell vennie.

csiko2-790

És nincs más teendő, mint követni a tervet?

Ormándi Zsolt: Ilyenkor lehet, hogy gyakrabban kell a lovat látogatnia a patkolókovácsnak. Az előre felállított terv és koncepció pedig változhat annak függvényében, ahogy a ló állapota is változik. Sőt nem csak változhat, hanem nagyon fontos is, hogy ne csak haladjunk az előre kitalált terv szerint, hanem kontrolláljuk is, amit csinálunk.

Például egy ínsérülés esetén időről-időre ultrahanggal ellenőrizheti az állatorvos a gyógyulási folyamatot. Savós patairha-gyulladás esetén javasolt a patkolás előtt maximum 24 órával, majd a patkolás után is röntgenezni. Ez rövid távon plusz költség a lótartónak, hosszú távon azonban biztonság, hiszen ha tudjuk, mi történik a ló lábában, hatékonyabban tudjuk segíteni a gyógyulást.

De akkor ki a gyógykovács?

Ormándi Zsolt: Nincs olyan, hogy gyógykovács. Valahol minden patkolókovács gyógykovács, hiszen ismernie kell a ló anatómiáját, az alap módosításokat, azok hatásmechanizmusát, előnyeit, hátrányait.

Persze az lenne az ideális, ha a kollégák az állatorvosokhoz hasonlóan szakosodnának – például egyesek a savós patairha-gyulladás, vagy mondjuk a szarurepedések rehabilitációjára, míg mások a csikók lábállásbeli korrekciójára, és átadnák egymásnak az olyan bonyolultabb eseteket, amikhez ők maguk nem, vagy kevésbé értenek. Ehhez az is kell, hogy ne legyenek biztosak magukban, és ha olyan esettel találkoznak, konzultáljanak patkolókovács kollégáikkal, vagy az állatorvossal. Mindenki hibázhat és senki nem tudhat mindent. A probléma mindig ott kezdődik, amikor kétségek nélkül biztosak vagyunk valamiben. Mert ez egy nehéz szakma.

Lejegyezte: Magyar Dorottya, MAPE
Fotók: Ormándi Zsolt

Kapcsolódó cikkek:

Genetika, talaj, szaruszabályozás: lovad egészsége múlik rajtuk >>

A csikók körmöléséről Grant Moon-nal >>

Bizalmi szakma a patkolókovácsoké >>

Gyógypatkót kapott a mentett póni >>

Kommentek

Vélemény, hozzászólás?