Márciusban az állatorvos és patkolókovács szakma nemzetközileg elismert személyisége, dr. Hans Castelijns látogatott el hazánkba, hogy a lovak sántaságáról, a sántaságvizsgálatról és a lovak terápiás patkolásának lehetőségeiről tartson előadást a hazai állatorvosoknak és patkolókovácsoknak. Az elméleti előadásokat gyakorlati bemutató követte.
.
Nem túlzás, ha azt mondjuk, dugig tömve volt az üllői Lógyógyászati Tanszék és Klinika előadója, hiszen összesen 110 résztvevő regisztrált a rendezvényre.
Mindennek az alapja a megfelelő körmölés – kezdte A patkolás alapjai, bevezetés a terápiás patkolásba című előadását dr. Castelijns. Minden egyes patát csak egyféleképpen lehet jól megkörmölni – és a pata nagyszerűen meg is mutatja, hogyan.
A ló patája rendkívül rugalmas képlet, legnagyobb mozgást a sarokfalaknál a pataporcon figyelhetjük meg. Ha a nem megfelelő körmölés miatt a pataporc korlátozva van mozgásában, először feltolódik, majd megreped a sarokfal. A körmölés tehát az alap, ha a körmölés nem jó, akkor a patkolás sem segít. A patkolás, illetve a megfelelő patkó kiválasztása során rendkívül fontos tényezők, hogy a ló milyen talajon milyen jellegű és mekkora intenzitású munkát végez – ezeket soha nem hagyhatja figyelmen kívül a patkolókovács.
Dr. Castelijns felhívta a figyelmet arra is, hogy nem mindig és nem minden lónak van szüksége patkóra, de legalább ugyanennyire természetes, hogy vannak lovak, akiket patkolni kell. Nincs olyan technika, ami minden ló számára megoldást jelentene – hangsúlyozta.
Gyakran ad okot a félreértésre, hogy az állatorvosok mindig oldalról, a patkolókovácsok pedig mindig a talpi felület felől nézik a patát. Dr. Castelijns arra bíztatta hallgatóit, hogy ne csak az egyik, vagy csak a másik nézőpontot alkalmazzák, hanem mindkettőt, ez a munkájukat és az egymással való együttműködést is eredményesebbé teszi. És persze ne csak a patát, vagy a ló lábát nézzék, hanem a lovat a maga teljességében.
Felhívta hallgatósága figyelmét arra, hogy a hagyományos patkolás során a patkó védi ugyan a hegyfalat, így az növekedni tud, de a patamechanizmus miatt a sarokfalak folyamatosan kopnak, így ahogy az idő telik, úgy az ujjtengely állása is megváltozik. Minél több idő telik el két patkolás között, annál nagyobb lesz az eltérés – ami érthetően befolyásolja a ló teljesítményét is.
A terápiás patkolást a helyes körmölés, a patkolás, a patkó típusa és felhelyezésének együttese adja. Viszont soha nem szabad elfelejteni, hogy „nincs ingyen ebéd”: ha az egyik struktúra számára megkönnyítünk valamit, azzal egy másik anatómiai képletre nagyobb terhelés kerül.
A megelőző és terápiás patkolás kapcsán elsősorban ín, szalag és ízületi elváltozások, a saroktájéki fájdalom és a hátulsó végtag megbetegedései voltak a figyelem középpontjában.
Dr. Castelijns bemutatta saját fejlesztésű extenziós készülékét használat közben, mely a hagyományos, és nem túl gyakran használt palló próbát egészen új megvilágításba helyezte, és egy olyan diagnosztikai technikát ad az állatorvosok és patkolókovácsok kezébe, ami nagyban megkönnyíti mindennapos munkájukat.
Dr. Castelijns és munkatársai nagy lólétszámon elvégzett vizsgálatok alapján meghatározták, hogy az extenziós készülékkel való emelések során melyek azok a szögek, amik az egészséges lovakat jellemzik:
- Az elülső lábak palmárisan 25°, hátulsó lábak plantárisan 35°
- Laterálisan – tehát kifelé 18,5°
- Mediálisan – tehát befelé 19°
- Dorzálisan 30-45°- a viszonylag tág tartományt az okozza, hogy ez nagyban függ a ló konformációjától.
A normál értéktől való eltérés nem csak azt mutatja a hozzáértő patkolókovácsnak és az állatorvosnak, hogy az adott lábbal van a probléma, de a fájdalom helyére és okára is következtetni enged – még az előtt, hogy a szakember igénybe vette volna a modern képalkotó eljárások bármelyikét, vagy a diagnosztikai érzéstelenítést.
Gyakori problémák olyan gyakorlati megoldásait láthattuk, melyeket a jelenlévő szakemberek már másnap kipróbálhattak négylábú pácienseik kezelése során. Szó esett az olyan mindennapos bosszúságokról, mint a falrugdosás megakadályozása, a kitelt ínhüvelyek, vagy amikor az ügetők hátsó lábbal bevágnak az elsőkbe.
De olyan – talán ritkábban előforduló egyúttal nehezebben kezelhető – esetek is, mint a hegyfal túlzott elkoptatása, vagy a medvecsüd. Dr. Castelijns olyan különleges „support” patkókat is bemutatott, melyeket olyan súlyos ínsérüléseknél használ, amikor az érintett láb külső beavatkozás nélkül képtelen lenne a teherviselésre – ami súlyos, akár halálos következménnyel is járhat. A „support” patkó különlegessége, hogy egy kanállal megtámasztja a csüdöt, így szinte mankóként támogatja a lovat.
Megtudtuk azt is, hogy bár egyre elterjedtebbek a professzionális négyévszakos talajok a lovaspályákon, ez nem garantálja a rajta dolgozó lovak egészségét, egész egyszerűen csak más típusú problémákat idéz elő, mint a korábban használt talajok – ezeket a problémákat kell hatékonyan felismernie és kezelnie a mai szakembereknek.
Dr. Castelijns szombati előadásait hátulsó végtag patkolásának, a teljesítmény fokozásának és a terápiás patkolásnak szentelte – ami azért is különösen fontos, mert a legtöbb kutatás az elülső lábakat vizsgálja, a hátsók pedig sokkal kevesebb figyelmet kapnak.
Előadónk szombat délután a két lovon is bemutatta az extenziós készülék használatát, akiket a kezelő állatorvosokkal való konzultáció és a korábbi leletek értékelése után meg is patkolt.
Képgaléria:
