Patkolókovács, versenyző, logisztikus egy személyben: Godó József

Egy patkolókovács versenyen való részvétel sok felkészülést, stresszt és kemény fizikai igénybevételt jelent. Ha pedig az ember a verseny szervezésében is részt vesz, biztos lehet benne, hogy nem lesz egyszerű helytállnia. Godó József épp ebben a helyzetben találta magát: versenyzőként és a rendezvény házigazdájaként is helyt kellett állnia a 6. Nemzetközi Patkolókovács Versenyen. Megkértük, foglalja össze, hogyan értékeli a hétvégét.

Túl vagyunk a 6. Nemzetközi Patkolókovács Versenyen. Hogyan értékeled a hétvégét?

Godó József: A résztvevők nagyon jól érezték magukat, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk tőlük, elégedettek voltak a szervezéssel és a bírói döntésekkel is.

Idén nem csak versenyzőként, de a rendezvény házigazdájaként is jelen voltál a nemzetközi Patkolókovács Versenyen. Mennyire összeegyeztethető ez a két feladat?

Godó József: A kettő együtt nagyon nehéz. A versenyzés a szívem csücske, kikapcsolódás a hétköznapokból. ismerősökkel találkozom, új arcokat ismerek meg, jól érezzük magunkat, de tanulunk is egymástól.

Házigazdaként pedig nagyon sok feladat hárult rám, hiszen én feleltem azért, hogy mindig minden készen várja a versenyzőket: reggel már égjenek a tüzek, mire megérkeznek, ott legyen kikészítve a vas, a szegek. Rengeteg háttérmunka előzte meg magát a versenyt, majd a verseny alatt is folyamatosan jelen kellett lenni, ez rendkívül megterhelő.

Ilyen nehezített körülmények között hogyan értékeled a versenyen való szereplésedet?

Godó József: Túl sokat nem tudtam készülni. Kipróbáltam a gyakorlónapon, amit megmutatott a francia bíró, az a patkóm nagyon jól is sikerült. Otthon nem sikerült ilyen jól elkészíteni azt a patkót – és persze a versenyen sem. A versenydrukk bennem volt.

A meglepetéspatkók sem mentek úgy, ahogy szerettem volna, ez pedig rányomta a bélyegét a napra. Végül a gyorskovácsolás meglepően jól sikerült, ez feldobott egy kicsit és erőt adott a folytatáshoz.

Godó József és az egyik hétköznapi hős

Mennyire voltak nehezek a meglepetéspatkók?

Godó József: A meglepetéspatkók nehezek voltak és igen komoly rutint kívántak, olyan technikákat, amiket csak ritkán használunk. A tanulóknak is számolni, gondolkodni kellett.

A nyitott kategória egyik meglepetéspatkója: vadászpatkó két sarokkal, ebből az egyik 45 fokban kifordított, a hegyfali részre keresztben a patkó saját anyagából koptatót kellett hegeszteni, ez adta a feladat plusz nehézségét.

Mi a véleményed Methieu Delcroix-ról, az idei győztesről?

Godó József: Klasszisokkal a mezőny előtt jár, a világ élvonalába tartozó versenyző, aki a világversenyeken is az élen végez. Sok időm és lehetőségem sajnos nem volt, de egy-két dolgot ellestem tőle. Nem tudom, honnan veszi ezt a fantasztikus energiát, egy gépsor nem dolgozik úgy, olyan pontosan, olyan minőségben, mint ő. Maximálisan kihasználta az időt.

Egyébként Lea Methieu munkái is kiemelkedőek, minőségben és kivitelezésben klasszisokkal megelőzi a kategória többi versenyzőjét.

A kohónál Mathieu Delcroix, a háttérben Lea Mathieu

Talán nem is volt véletlen, hogy Lea Mathieu és Mathieu Delcroix kölcsönösen segítették egymást a versenyszámok során?

Godó József: Bizonyára nem, hiszen a fiatal versenyző számára ez építő jellegő. Sőt, ha tehetné az ember, folyamatosan ilyen közegben dolgozna. Nálunk is van kitől tanulni, de külföldön még többen vannak az ilyen kollégák. Húzzák egymást felfelé, ez nagyon sokat számat.

Összességében hogyan láttad ezt a három napot?

Godó József: Jól éreztem magamat, mint szervező törekedtem arra, hogy minden flottul menjen, remélem, hogy mindenki jól érezte magát. Köszönöm az Aggteleki Nemzeti Parknak, hogy ismét itt lehettünk és köszönöm szponzorainknak is, hogy támogatták a versenyt.