Idén március 29-31. között ismét hazánkba látogatott dr. Jenny Hagen, Aksel Vibe pedig első alkalommal tartott képzést a magyar patkolókovácsoknak az ortopéd patkolás elméletéről és gyakorlatáról.
.
A háromnapos rendezvény első napja, a patkolókovács tanulók és MAPE tagok számára nyitott, egy kis elmélettel fűszerezett kovácsolási workshop teltházzal zajlott. Aksel Vibe felügyeletével 11 üllőnél folyt a munka. A nap végén a patkolókovács tanulók az Anitech jóvoltából Mustad ajándékcsomagot vehettek át.
Az üllőnél Aksel Vibe
A szombati nap dr. Jenny Hagen elméleti előadásával kezdődött a Lógyógyászati Tanszék és Klinika nagy előadójában, ahol nem csak kutatási eredményeiről, hanem különleges eseteiről is beszámolt és azt is bemutatta, hogy egy-egy jól megválasztott ortopéd megoldás akár pillanatok alatt csodát tesz. Szó esett a patahengerességről, a laminitiszről, a patacsonttörésről, és még sok minden másról.
Útravaló, vagyis fontos gondolatok dr. Jenny Hagentől a mindennapi munkához
- Nagy állat – kicsi alátámasztás: még akkor is is 1-3 kg terhelés jut a pata egy-egy négyzetcentiméterére, ha a ló csak áll
- A talajfogás mintázata annyira egyedi, mint az ujjlenyomat, az izomzatba és az agyba is „bevésődik”, ezért ha meg is változtatjuk ezt patkolással, a ló akkor is visszatér az eredeti mintázathoz 2-3 nap alatt.
- A patacsont általában nem szabályos és nem is szimmetrikus, tehát a szarutok sem lesz az. A patacsont hajlamos az átépülésre, alakját az életkor és a konformáció is befolyásolja.
- Nincs ingyen ebéd: a szarutok bizonyos részei tehermentesíthetőek, ez azonban komoly túlterhelést okozhat a szarutok más részein. A patkolókovács felelőssége megítélni, mennyit bír a szarutok.
- Bár általában az állatorvosok és a patkolókovácsok figyelme is a szarutokra összpontosul, fontos azt is szem előtt tartani, hogy a patán belüli képletekkel mi történik – például hogy a talpi erek ne nyomódjanak össze.
- Ortopéd patkoláskor a pata szögének, az erőkarok és a a teherviselő felszín módosításával alakíthatja ki a patkolókovács az adott ló számára megfelelő megoldást.
- Fontos, hogy abban az időszakban, amikor a ló boksznyugalomban van és nem mozog, más megoldások alkalmazhatóak, mint később, amikor megkezdi a rehabilitációt. Előbbi megoldások halmaza a statikus patkolás.
- Savós patairha-gyulladás, avagy laminitisz: csak a szükséges mértékben és ideig szabad a sarkakat megemelni, és a lehető leghamarabb csökkenteni kell az emelésen.
- A patahenger gyulladás sok összetevős probléma, a lovak állapota általában hullámzó. A patkolókovács eszköztárából mindig a ló aktuális állapotának megfelelő megoldást kell választani, és sosem tudni előre, mire lesz szükség legközelebb.
- Az ortopéd patkolás során mindig egyedi elbírálásra van szükség és soha nincs egy problémára egyetlen, garantáltan sikeres megoldás. Mindig az adott lóhoz és a probléma fázisaihoz kell alkalmazkodni. Ask the horse! – mondta dr. Jenny Hagen.
- Fontos patkolás előtt és után is megnézni mozgásban a lovat.
- +1 hasznos tipp dr. Jenny Hagentől: Jenny az ékeket patkolás előtt szigetelőszalaggal erősíti a ló lábára, hogy megnézhesse, a ló hogyan reagál rá, majd az így kikísérletezett megoldást alkalmazza a patkolásnál. Azt mondja, előre szinte sosem tudni, mi a jó megoldás, kísérletezni kell.
A délután ismét a gyakorlatról szólt: Aksel Vibe egy ugrólovat patkolt meg, aki 125 centiméteres magasságon versenyzik, de épp a felületes ujjhajlító ín sérülése miatt van rehabilitáción, már üget és vágtázhat is.
Vasárnap reggel Aksel Vibe az évszakok és a patkolás kölcsönhatásának összefüggéseivel űzte ki az álmot hallgatósága szeméből. Rendkívül érdekes betekintést adott saját gyakorlatába is, Norvégiában ugyanis évente hat hónapon át a tél, a hó és a jég az úr. Mint elmondta, kulcsfontosságú, hogy a lovak a fél évig tartó télben is biztos lábakon álljanak, csökkentve ezzel az esésből fakadó láb- és medencetörések veszélyét, így Norvégiában nem kérdés, hogy a fagyok beköszöntével minden ló téli patkót kap hókivetővel és négy sarokkal. A sarkak folyamatosan bent is maradnak a patkókban, mivel nem lenne értelme eltávolítani őket.
Aksel arról is beszámolt, hogy míg a 90-es évek végén a hosszú és kemény telek miatt alig-alig találkoztak nyírrothadással és fehérvonal-betegséggel, ahogy a klímaváltozás miatt Norvégiában is enyhültek a fagyok, úgy ez a két betegség is megjelent az országban.
Hasznos praktika, hogy télen a patkolókovács érkezése előtt az istállóban tartják a lovakat, illetve lehetőség szerint a patkolás sem a kinti hidegben történik. Ez azért fontos, hogy a pata által megkötött víz is felengedhessen és a patkolókovács ne négy jégtömböt próbáljon farigcsálni. A pata víztartalma, illetve annak változása a többi évszakban is feladja a leckét, hiszen a szárazabb időszakban megpatkolt paták egy-egy hosszabb esős időszak után akár egy-egy méretet is „dagadhatnak”.
A vasárnapi patkolási gyakorlatra két olyan ló érkezett, akiknél dr. Jenny Hagen és Aksel Vibe látványos módosításokat végezhettek el. A szaruszabályozás és a patkolás mindkét esetben a lovak patkolókovácsával való folyamatos konzultációval, a korábbi leletek figyelembe vételével, illetve a Klinikán frissen készített röntgenfelvételek segítségével történt.
Dr. Jenny Hagen az egyik eset részletes bemutatását elkészítette esettanulmány formájában. Kattints ide és töltsd le pdf-ben!
Az előadók sikerét és a résztvevők lelkesedését jól mutatja, hogy a képzés vasárnap is változatlan létszámmal zajlott.
Kapcsolódó cikkek:
Nincs két egyforma ló, nincs két egyforma patacsont >>