Norvégiában évente hat hónapon át a tél, a hó és a jég az úr. És természetesen ott is kulcsfontosságú, hogy a lovak a fél évig tartó télben is biztos lábakon álljanak, csökkentve ezzel az esésből fakadó láb- és medencetörések veszélyét. Így Norvégiában nem kérdés, hogy a fagyok beköszöntével minden ló téli patkót kap hókivetővel és négy sarokkal, mondja Aksel Vibe.
.
A sarkak folyamatosan bent is maradnak a patkókban, mivel nem lenne értelme eltávolítani őket.
Hasznos praktika, hogy télen a patkolókovács érkezése előtt az istállóban tartják a lovakat. Ez azért fontos, hogy a pata által megkötött víz is felengedhessen és a patkolókovács ne négy jégtömböt próbáljon farigcsálni. Lehetőség szerint a patkolás sem a kinti hidegben történik.
Aksel azt is elmondta magyar kollégáinak 2019-es látogatása során, hogy míg a 90-es évek végén a hosszú és kemény telek miatt alig-alig találkoztak nyírrothadással és fehérvonal-betegséggel, ahogy a klímaváltozás miatt Norvégiában is enyhültek a fagyok, úgy ez a két betegség is megjelent az országban.
Mustad NoSnow hókivető
Idehaza szerencsére nem kell évente hat hónapnyi faggyal számolnia a lótartóknak, de komoly tartástechnológiai problémát jelent a téli hónapokban, ha a kisebb területű karámok talaja egyik nap sáros és a lovak patái mély nyomokat, lyukakat hagynak benne, majd másnap reggelre ez megfagy és a lovak a keményre fagyott gumókon, gödrökön kénytelenek mozogni, szaladgálni. Ebben az esetben nagyon megnő a szalagok, ízületek sérülésének, illetve a talp megnyomódása révén a patatályogok kialakulásának veszélye.
Szintén a hazai, a norvégnál enyhébb telek folyamán a kevesebbet használt, lovagolt lovak patáiról a patkókat el lehet távolítani – ezt azonban érdemes még az őszi időszakban megtenni, amikor a talaj még nincs keményre fagyva. A szaru szabályozását ilyenkor úgy kell elvégezni, hogy az igazodjon a téli talajviszonyokhoz: figyelembe kell venni, hogy a patáknak időre van szükségük a regenerálódáshoz. Nem tanácsos hetekre, vagy csak 1-2 hónapra patkó nélkül hagyni a lovat, hiszen a szegek helyén könnyen töredezhet a szarufal, a talpnak és a nyírnak is meg kell szokni az új viszonyokat. A néhány hónapos „pihenő” viszont segíti a lábvégek keringését, az irha működését és alapvetően a szaru minősége is javulhat.