Idén négy patkolókovács képviselte a magyar színeket a toporzyskói nemzetközi patkolókovács versenyen. Az eseményről Boros Ferenctől és Pródán Norberttől kaptunk beszámolót.

.

Pródán Norbert beszámolója:

“Idén is négyen utaztunk Toporzyskóba, ahol ezúttal Leon Bentham volt a bírónk, az ő feladatait kellett elkészíteni a patkolókovácsoknak, akik ezúttal Angliából, Skóciából, Amerikából, Csehországból és szerte Lengyelországból érkeztek rajtunk kívül.

A nyitott kategóriának Roadster patkolást kellett készíteni hátsó lábra, meglepetésnek plusz egy bokázó Hunter jellegű első patkó maselott kápával 70 perc alatt. Különlegessége a dolognak, hogy az egyik egy durva, vastag, sarkos patkó lapított, belül keskenyített szárvéggel, a másik egy kecses, vékony, finom patkó.

A mintapatkó, amit itthon gyakorolhattunk, egy angol Roadster első patkó volt trélerrel a külső oldalon és egy suspensory jellegű hátsó patkó, aminek a hegyfala erősen zömítve volt, a szárai nyújtva és persze hasítva is, nagyon erősen reszelve. “Kecses” szárvégeket kért Leon itt is… Azt hisszük minden indulás előtt, hogy begyakoroltuk eléggé… Aztán kiérünk és miután látjuk a mintát rájövünk, hogy nem… Biztató hozzánk hasonlóan más is hajlamos elizgulni a dolgot, ami a versenyen nem épp előnyös.

Csapatverseny is megrendezésre került, ahol négy kovács patkolt egy lovat, egy üllő, egy kemence és két satu használatával. Az idő beosztása volt itt inkább nagy feladat, mivel nem azonos szintű gyakorlattal rendelkező versenyzők dolgoztak együtt. Az első lábakat stégbár “hegesztett” patkókkal kellett patkolni, a hátsókat háromnegyed falcolt kétkápás patkókkal. Az utolsó öt percben hárman egyszerre csonkoltunk. Ekkor előkerült Hargitai János díjugratónk sajátos csonkolási módszere is, amit a földön lehet elvégezni, mivel három láb mégsem lehet egyszerre bakon…

Pár tized ponttal csúsztunk le a dobogóról. Szenzációs volt átélni, ahogy mindenki ugyanazért küzdött: hogy időben végezzen, a lehető legjobban.

Szuper jók, változatosak voltak az ételek, amit lengyelországi vendéglátónk évről évre mindig überelni tud.
Szeretném megköszönni a támogatónknak, aki mindig az ügyünk mellett áll teljes mellszélességgel!”

Pródán Norbert kategóriájában a második helyen zárt a húsz indulót számláló mezőnyben.

Boros Ferenc beszámolója:

“Az idei lengyelországi versenyen már nehezebb dolgunk volt az Inter kategoriában Albert Mátéval. Tizenegyen mérhettük össze tudásunkat a középkategóriában részben új, részben már ismerős sporttársakkal.

Az első nap Mátét az első körbe sorsolták, míg én a harmadikban voltam, így tudtunk egymásra figyelni és támogatni egymást. Két patkót kellett egy óra alatt kovácsolnunk. Az egyik 20×12-es anyagból egy végig árkolt első patkó volt, amelynek a szárvégeit hunter hillre kellett elkészíteni. Ezzel párhuzamosan 25×10-es anyagból kellett egy hátsó patkót kovácsolni, amelynek a kiinduló mérete nem volt megadva, így nekünk kellett kiszámolni, kikísérletezni a felkészülési idő alatt. Egy centivel hosszabb volt külső patkószár és belsőt szintén hunter hillre készítettük.

A második napon ugyanazzal a sorsolással futottunk neki Mátéval. Egy óra állt rendelkezésünkre egy mellső láb patkolására kézzel készített patkóval és ezzel együtt egy savós lóra való patkót kellett kovácsolni. A kettő együtt maximális figyelmet és összpontosítást kívánt tőlünk. Mindkettőnknek 2-2 perc állt rendelkezésünkre a végén a patkó felütésére és a befejezésre, de teljesítettünk mindent egy órán belül, így ez már önmagában nagy siker volt.

Mindkettőnk nevében köszönjük Pródán Norbert és Jére István patkolókovács mestereknek, hogy a felkészítés során és a versenyen is odafigyeltek ránk és támogattak minket.

Nekem egy „inaskori” álmom teljesült a csapatpatkolással, hogy a két mesterrel-mentorral patkolhattam egy nemzetközi versenyen. Itt csak mi voltunk Mátéval a közép kategóriából, öt nemzet profi csapataival szemben. Remélem, hogy ezt a rengeteg élményt tapasztalatot, barátságot, amelyeket a versenyeken szereztünk, minél többször átélhetem és a jövőben még több fiatal patkolókovács gondolja úgy, hogy bővíti a magyar patkolókovács csapatot.

Kategóriánkban harmadik helyezést értem el és különdíjat kaptam a legjobb pataszabályozásra a csoportban, ami még elszántabbá tett a fejlődésre.”

Fotó: Joanna Wypiór